2. rész

  Alig egy hónap telt el a legutóbbi csínyem óta. Mivel Lukas egészen hazáig elvitt, ahol is anyáéknak előadta, mennyire megalázta őt az ő rossz és gonosz hugicája, ezért büntetést kaptam. Furcsa, hogy a szülők képesek megbüntetni egy tizenkilenc éves gyereket, azzal az indokkal, hogy még ott lakom náluk. A büntetésem az lett, hogy nem járhattam el csak is a suliba és az edzésekre. Semmi buli, semmi szórakozás. És, ha megtudják, hogy még egyszer ’’megalázok’’ valakit, eltiltanak a focizástól.  Legszívesebben nyakon vágtam volna bátyámat, amiért ilyen áruló lett. Felfújja a dolgot, és úgy tesz, mintha ő sose lett volna fiatal, és sose csinált volna csínyeket.
Ma végre újra elmehettem szórakozni. Már hiányzott, hogy valami többet is lássak, mint a szobám négy falát.
Münchenbe mentünk, az egyik szórakozóhelyre. Így egyeztem meg Heidivel. Ő erősködött a hely miatt, nem igazán értettem miért. Ráadásul, egyedül kellett eljönnöm, mivel ő már a nap folyamán eljött, hogy elintézzen valamit a városban.
Megmutattam az igazolványom a biztonsági őröknek, majd beléptem. A zene dübörgött, a fények össze-vissza villogtak. Az emberek pedig mind ropni kezdték.
Utat törtem magamnak közöttük, majd az elzárt, úgy nevezett VIP részre indultam. Szememmel azonnal Heidit kezdtem fürkészni. Végül megtaláltam, egy srác száját fedezte fel éppen, a nyelvével. Döbbenten indultam el feléjük.

-  Khm – krahácsoltam, elérve a bőrkanapét, amin ültek. Elszakadtak egymástól, majd Heidi rám kapta a tekintetét. – Szia, Nina – állt fel, hogy megöleljen. Viszonoztam ölelését, majd újra a szőke fiúra pillantottam. Felemelte a fejét, nekem pedig leesett az állam.

-  Szia, Nina – köszöntött Schweinsteiger is.

-  He… hello – motyogtam. Nem hittem a szememnek. Csak úgy kapkodtam a pillantásomat legjobb barátnőm, és bátyám haverja között. – Ti az előbb…? – hebegtem.

-  Igen – bólintott Heidi. – Tudod, lemaradtál pár dologról a büntetésed alatt – motyogta.

-  Azt látom – meredtem a szőke bajorra.

-  Volt egy buli Bastinál a múltkor – mesélte mosolyogva. Basti? Ez most nem komoly, ugye? – Egyedül voltam ő pedig odajött beszélgetni – folytatta. – Aztán…

-  Összejöttetek – zártam le a témát.

-  Valami olyasmi – mosolygott. – Ugye nem gond?

-  Nem – ráztam a fejem. – Miért lenne baj? Örülök, hogy boldogok vagytok, csak. egy kicsit váratlanul ért – motyogtam.

-  Minket is – mosolygott Bastian is, majd összekulcsolta ujjait barátnőmével.

-  Hozok egy italt – indultam a pulthoz. Szükségem volt egy üdítőre, ám rájöttem, még haza is kell ma jutnom.

-  Mit kérsz? – kérdezte a pultos srác.

-   Csak egy kólát – motyogtam.

-  Rendben – bólintott, majd a hűtőszekrénybe nyúlt a kóláért. Míg kiöntötte egy pohárba, rám nézett. – Jól vagy?

-  Igen. Azt hiszem – bólintottam.

-  Nem vagy túl meggyőző – mosolygott félszegen.

-  Sajnos, én sem érzem biztosra – motyogtam.
Egy szőke hajú srác vetődött a mellettem lévő bárszékre.

-  Egy korsó sört kérek – mondta a srácnak, majd felém pillantott. – Ismerjük egymást? – méregetett.

-  Jézusom! Ennél szánalmasabb duma nem jutott az eszedbe? – forgattam a szemeimet, majd lepattantam a székről. - Tartsd meg a visszajárót – szóltam a pultosnak, majd visszaindultam barátnőmékhez. Tényleg nem tudom hova süllyed még ez a világ. A férfiak olyan szánalmas dumával képesek odamenni egy lányhoz, hogy felszedjék. Lefogadom, még csak józan sem volt. Vagy ha igen, akkor még nagyobb szégyen.

-  Minden rendben? – kérdezte Heidi.

-  Igen, csak találkoztam egy idiótával a pultnál – ráztam a fejem.

-  Előfordul – állapította meg Bastian is. – Mit csinált?

-  Azzal a dumával akart felszedni, hogy ismer-e valahonnan – forgattam a szemeimet. Schweinsteiger és Heidi felnevettek, majd Bastian kiszúrt valakit a hátam mögött. Intett neki, és ahogy közelebb ért, felállt, hogy kezet fogjon vele. Hátra néztem, és attól féltem a kóla kiesik a kezemből.

-  Ő itt a barátnőm, Heidi Strassberg – mutatott Heidire Basti. A srác és az én legjobb barátnőm puszival köszöntötték egymást, majd felém fordult. Még mindig tátott szájjal bámultam, ami nem lehetett túl előkelő kép rólam. – Ő Nina Podolski, Heidi barátnője, csapattársa és Lukas huga – magyarázta Schweinsteiger.

-  Tudtam, hogy ismerlek valahonnan – mosolygott a szőke srác, akit nemrég a pultnál láttam. – Benedikt Höwedes – nyújtotta tenyerét, hogy kezet rázzunk.

-  Nina Podolski – találtam meg újra hangomat.

-  Hasonlítasz a bátyádra – mosolygott.

-  Nem igaz – vágtam be a durcát. – Csak a nevünk azonos! – ellenkeztem.

-  Mondod te – mosolygott Bastian cimborájára.

-  Egyébként, te…? – kérdeztem.

-  Én? – nézett értetlenül Benedikt.

-  Focista vagy, ugye? Csak, mert elég görbe a lábad… - mosolyogtam kicsit gúnyosan.

-  Öhm, igen. Focista vagyok – motyogta, majd a lábára nézett, hogy ő is felmérje, mennyire görbe. Elmosolyodtam. – És te is – inkább hallatszott kijelentésnek, mint kérdésnek.

-  Igen – bólintottam. – A Bayern csatára vagyok – mosolyogtam. Büszke voltam a csapatomra, még akkor is, ha a bajnokságba a Frankfurt vezet.

-  Én védő vagyok – kortyolt sörébe.

-  És a Schalke 04 csapatkapitánya – tette hozzá Heidi, aki éppen csak egy pillanatra szakadt el Bastiantól.

-  Igen, az is – pirult el kissé az említett. – Valamint a válogatottban is szoktam játszani. Nem olyan rég lettem hivatalos tag – újságolta.  

-  Ez remek – mosolyogtam, majd újabbat kortyoltam a kólámból. – Mi is benne vagyunk a nőiben -.

-  Tényleg? – mosolygott. – Ez tök jó -.

-  Komolyan így gondolod? – lepődtem meg. A legtöbb férfi nem tartja ezt normális dolognak. Szerintük a futball, férfi sport és a nőknek a konyhában a helyük.

-  Igen – bólintott. – Mindenkinek megvan a joga, hogy azt csinálja, amit szeret. Ez nemtől és kortól független – magyarázta nézeteit. Elbeszélgethetne néhány férfival a meglátásairól. Gondolom, úgy is felnéznek rá az emberek, hiszen Németország egyik legjobb csapatának kapitánya, akkor a nézeteit is hamarabb elfogadnák, mint mondjuk az enyémet.
Oldalra néztem. Kíváncsi tekintetével fürkészte arcomat, miközben kezében a kicsinek nem mondható korsót szorongatta.

-  Lassan kopik a söröd – kuncogtam.

-  Ki kell élvezni – nevetett.

-  Szóval nem bírod meginni – kekeckedtem vele.

-  Ennél nagyobb korsóval is ittam már meg – büszkélkedet vele.

-  Nem hiszem el – ráztam a fejem. – Nem tudod meginni fél perc alatt – jelentettem ki határozottan. Felkeltettem vele az érdeklődését és belement a játékba.

-  Kevesebb idő alatt is menni fog – vigyorgott.

-  Na, arra befizetek – szólalt meg Bastian is.

-  Olyan hitetlenek vagytok – csóválta mosolyogva a fejét Benedikt. – Órád van? – nézett rám. Elővettem a mobiltelefonom és megkerestem a stoppert.

-  Háromra kezdheted – pillantottam rá. Arcához emelte a korsót, majd bólintott. – Egy – motyogtam. – Kettő – még közelebb húzta magához a korsót. – Három – vágtam rá, mire ő gyorsan inni kezdett. Tátott szájjal néztük, milyen nagyokat képes nyelni. A nyakán is nyomon követhető volt a nyelés folyamata.

-  Kész! – tartotta magasba az üres korsót. Lenyomtam a gombot, majd az órára néztem.

-  Huszonnyolc másodperc – ámultam. Ez lehetetlen.

-  Az nem lehet – rázta a fejét Bastian is.

-  Pedig de – fordítottam felé a telefont.

-  Én mondtam – büszkélkedett Höwedes.

-  Na, jó. Egyszer mázlid volt. De fogadok, többször nem vagy rá képes – nézett rá Schweinsteiger.

-  Ezt vegyem kihívásnak? – nevetett.

-  Igen – bólintott Bastian.

-  Sörivó verseny? – fogta a fejét Heidi. – Ez komoly?

-  Igen – nevettem elégedetten. Jó kis este lesz, már most érzem.

-  Kicsim, szólnál a pultos srácnak, hogy jó pár korsó sörre lesz szükségünk? – nézett kedvesére Bastian. 
- Persze – állt fel Heidi, majd a pulthoz rohant, míg a srácok teljesen felszabadították az asztalt. Ez durva lesz, érzem.

1. rész

-    Na, gyere már! – nyüstöltem barátnőmet, aki még mindig az öltözéssel bajlódott.
-    Mi a terved, ami ennyire sürgős? – kérdezte sejtelmesen.
-    Egy kis bratyó szívatás? – vettem elő pimasz mosolyomat.
-    Mit eszeltél ki? – nevetett. Gyakran tréfáltuk meg bátyámat és cimboráit. Ezzel töltöttük időnk nagy részét. A maradék időben pedig vagy focizunk, vagy eszünk, vagy alszunk. Na, jó, néha azért bulizni is szoktunk..
-    Majd megtudod – kuncogtam. Gyorsan megkötötte a cipőfűzőjét, majd átosontunk a férfi öltözőkbe. Most van a válogatott edzése, ami kapóra jön, hiszen Lukas is tagja, sőt, legjobb barátja, Bastian is.
Az öltöző szekrényükhöz léptem, majd kivettem bátyám tiszta boxerét és eldugtam barátja cipőjében.
-    Van nálad kóla? – fordultam barátnőm felé.
-    Tudod, hogy mindig van – mosolygott. – Mi a terved vele? – kérdezte kíváncsian.
-    Teszek egy kis kárt Lukas nadrágjában – kuncogtam. Előhalásztam a szekrény mélyéből bátyám nadrágját és leborítottam egy kis kólával. Kár azért a drága italért..
-    Te nem vagy normális – rázta a fejét nevetve.
-    Nyugi, mindig van egy tartalék nadrág a kocsijában – legyintettem.
-    Jönnek! – fülelt.  Gyorsan kirohantunk az öltözőből, és a folyosó végén bújtunk el. Nem volt más hátra, már csak várnunk kellett.
Lukas vígan sétált be az öltözőbe társaival. Ilyenkor még elmennek zuhanyozni, és utána öltözni. Közelebb osontunk, hallgatózni.
-    Nem láttátok az alsómat? – kérdezte tanácstalanul, miközben ruháit szedegette össze.
-    Nem – vontak vállat mindannyian.
-    Lehet nem is hoztál – szólalt meg Bastian is.
-    De! Emlékszem rá, hogy ide raktam a zoknim mellé – elmélkedett. – Mindegy – sóhajtott fel. – Majd még egyszer átnézem, fürdés után – motyogta. Csak nyugodtan, drága bátyám! Csak nyugodtan…
Visszaosontunk, hogy ne bukjunk le, miközben átmennek a fürdőbe. Nem tehettünk mást, leültünk a táskáink mellé a földre és vártunk.
-    Van nálad fényképező? – kérdezte Heidi.
-    Van. Miért? – kérdeztem.
-    Le kéne fotóznunk Lukast, mikor meglátja a nadrágját – vetette fel az ötletet.
-    Hmm. Igazad van – mosolyogtam, majd a táskámban kezdtem kutatni a gépem után.

Legalább negyedórát ücsörögtünk a földön, míg végre bátyám szíveskedett kifáradni a zuhanyzóból és visszament öltözőjébe.
- Készülj! – szóltam Heidinek. Felálltunk és kezünkbe vettük cuccainkat is. Lassan az ajtó felé kezdtünk araszolgatni, míg bent a fiúk törölköztek.  A hangokból következtettük ki, éppen hol tartanak.
Hosszú percekig vártunk, míg végül meghallottuk Schweinsteiger röhögését, majd Lukas cseppet sem kedves hangját.
-    Melyik rohadék tette tönkre a gatyámat? – kiabálta. Mindenki azonnal mentegetőzni kezdett, mi pedig alig tudtuk megállni, hogy ne törjön ki belőlünk a nevetés. – Mi a fene ez egyáltalán?
-    Szerintem kóla – állapította meg Neuer. – Legalábbis… elég olyan szaga van..
-    Nem mondod, hogy megszagolta? – tátogtam barátnőmnek.
-    Ha megtudom ki volt… - dühöngött tovább Lukas. Jobbnak láttam feladni magam. Benéztem az ajtón, bátyám irányába fordítottam a gépet és elkattintottam egy képet. Egy szál törölközőben állt, kezében a nadrág, feje pedig vörösödött az idegességtől.
-    Szia, bratyó – integettem, majd amint megláttam, hogy megmozdult, rohanni kezdtem. Utánam kezdett futni, miközben egyik kezével a törölköző sarkát fogta, hogy le ne essen róla. Heidi az ajtónál maradt, Schweinsteigerrel együtt követték szemmel a mi testvérharcunkat.
-    Ezért tuti kinyírlak – kiabálta Lukas.
-    Ugyan már – nevettem. – Mit szólna anya, ha megtudná, hogy bántod a kislányát? – röhögtem tovább.
-    Meg fogja érteni – morogta tovább. Elfelejtkeztem róla, hogy az ő lábán nincs még cipő, így a zuhanyzók felé vezető folyosón megcsúszott a vizes kövön és elesett.
-    Jézusom! – dermedtem le. Amint láttam, hogy nincs semmi baja egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el ajkaimat, egészen addig, míg észre nem vettem, szétnyílt derekán a törölköző. – Fúj! – kiabáltam. – Takard el! Takard el! – gyorsan becsuktam a szemem és elfordultam.  Lépteket hallottam. Megérkezett Bastian és Heidi is.
-    Kinyithatod – szólt rám bátyám. Kinyitottam szemeimet, majd felé fordultam.
-    Mi van kislány, még nem láttál ilyet? – röhögött Schweinsteiger.
-    Te nézegetnéd a húgod nemi szervét? – kérdeztem tőle fejemet rázva.
-    Ne tereld el a témát! – szólt rám Lukas. – Miért tetted tönkre a nadrágomat? – förmedt ám.
-    Mert jó buli volt – mosolyogtam elégedetten.
-    Igen? És akkor most mit veszek fel szerinted? – kérdezte kicsit idegesen. Hihetetlen, hogy még mindig fel tudja húzni magát, pont ő, akinek állítólag olyan jó humora van… Megforgattam szemeimet, majd felé léptem.
-    Behozom a pótnadrágodat a kocsiból – sóhajtottam.
-    És az alsóm? Gondolom az is nálad van – méregetett.
-    A haverod cipőjébe megtalálod – intettem Bastian felé, majd bátyám kocsijához vettem az irányt. Kivettem a nadrágját és leszolgáltattam neki az öltözőhöz.
Amint felöltözött rám parancsolt, hogy szálljak a kocsiba.
-    Komolyan nem értem minek fújsz fel mindent – fintorogtam, majd megöleltem barátnőmet. – Holnap találkozunk! – mosolyogtam.
-    Jól van csajszi – mosolygott ő is, majd lepacsiztunk egymással.
-    Ha még kiteheted a lábad a házból – morgott tovább Lukas. Megöleltem Bastiant is, majd vígan követtem dühöngő bátyámat.