1. rész

-    Na, gyere már! – nyüstöltem barátnőmet, aki még mindig az öltözéssel bajlódott.
-    Mi a terved, ami ennyire sürgős? – kérdezte sejtelmesen.
-    Egy kis bratyó szívatás? – vettem elő pimasz mosolyomat.
-    Mit eszeltél ki? – nevetett. Gyakran tréfáltuk meg bátyámat és cimboráit. Ezzel töltöttük időnk nagy részét. A maradék időben pedig vagy focizunk, vagy eszünk, vagy alszunk. Na, jó, néha azért bulizni is szoktunk..
-    Majd megtudod – kuncogtam. Gyorsan megkötötte a cipőfűzőjét, majd átosontunk a férfi öltözőkbe. Most van a válogatott edzése, ami kapóra jön, hiszen Lukas is tagja, sőt, legjobb barátja, Bastian is.
Az öltöző szekrényükhöz léptem, majd kivettem bátyám tiszta boxerét és eldugtam barátja cipőjében.
-    Van nálad kóla? – fordultam barátnőm felé.
-    Tudod, hogy mindig van – mosolygott. – Mi a terved vele? – kérdezte kíváncsian.
-    Teszek egy kis kárt Lukas nadrágjában – kuncogtam. Előhalásztam a szekrény mélyéből bátyám nadrágját és leborítottam egy kis kólával. Kár azért a drága italért..
-    Te nem vagy normális – rázta a fejét nevetve.
-    Nyugi, mindig van egy tartalék nadrág a kocsijában – legyintettem.
-    Jönnek! – fülelt.  Gyorsan kirohantunk az öltözőből, és a folyosó végén bújtunk el. Nem volt más hátra, már csak várnunk kellett.
Lukas vígan sétált be az öltözőbe társaival. Ilyenkor még elmennek zuhanyozni, és utána öltözni. Közelebb osontunk, hallgatózni.
-    Nem láttátok az alsómat? – kérdezte tanácstalanul, miközben ruháit szedegette össze.
-    Nem – vontak vállat mindannyian.
-    Lehet nem is hoztál – szólalt meg Bastian is.
-    De! Emlékszem rá, hogy ide raktam a zoknim mellé – elmélkedett. – Mindegy – sóhajtott fel. – Majd még egyszer átnézem, fürdés után – motyogta. Csak nyugodtan, drága bátyám! Csak nyugodtan…
Visszaosontunk, hogy ne bukjunk le, miközben átmennek a fürdőbe. Nem tehettünk mást, leültünk a táskáink mellé a földre és vártunk.
-    Van nálad fényképező? – kérdezte Heidi.
-    Van. Miért? – kérdeztem.
-    Le kéne fotóznunk Lukast, mikor meglátja a nadrágját – vetette fel az ötletet.
-    Hmm. Igazad van – mosolyogtam, majd a táskámban kezdtem kutatni a gépem után.

Legalább negyedórát ücsörögtünk a földön, míg végre bátyám szíveskedett kifáradni a zuhanyzóból és visszament öltözőjébe.
- Készülj! – szóltam Heidinek. Felálltunk és kezünkbe vettük cuccainkat is. Lassan az ajtó felé kezdtünk araszolgatni, míg bent a fiúk törölköztek.  A hangokból következtettük ki, éppen hol tartanak.
Hosszú percekig vártunk, míg végül meghallottuk Schweinsteiger röhögését, majd Lukas cseppet sem kedves hangját.
-    Melyik rohadék tette tönkre a gatyámat? – kiabálta. Mindenki azonnal mentegetőzni kezdett, mi pedig alig tudtuk megállni, hogy ne törjön ki belőlünk a nevetés. – Mi a fene ez egyáltalán?
-    Szerintem kóla – állapította meg Neuer. – Legalábbis… elég olyan szaga van..
-    Nem mondod, hogy megszagolta? – tátogtam barátnőmnek.
-    Ha megtudom ki volt… - dühöngött tovább Lukas. Jobbnak láttam feladni magam. Benéztem az ajtón, bátyám irányába fordítottam a gépet és elkattintottam egy képet. Egy szál törölközőben állt, kezében a nadrág, feje pedig vörösödött az idegességtől.
-    Szia, bratyó – integettem, majd amint megláttam, hogy megmozdult, rohanni kezdtem. Utánam kezdett futni, miközben egyik kezével a törölköző sarkát fogta, hogy le ne essen róla. Heidi az ajtónál maradt, Schweinsteigerrel együtt követték szemmel a mi testvérharcunkat.
-    Ezért tuti kinyírlak – kiabálta Lukas.
-    Ugyan már – nevettem. – Mit szólna anya, ha megtudná, hogy bántod a kislányát? – röhögtem tovább.
-    Meg fogja érteni – morogta tovább. Elfelejtkeztem róla, hogy az ő lábán nincs még cipő, így a zuhanyzók felé vezető folyosón megcsúszott a vizes kövön és elesett.
-    Jézusom! – dermedtem le. Amint láttam, hogy nincs semmi baja egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el ajkaimat, egészen addig, míg észre nem vettem, szétnyílt derekán a törölköző. – Fúj! – kiabáltam. – Takard el! Takard el! – gyorsan becsuktam a szemem és elfordultam.  Lépteket hallottam. Megérkezett Bastian és Heidi is.
-    Kinyithatod – szólt rám bátyám. Kinyitottam szemeimet, majd felé fordultam.
-    Mi van kislány, még nem láttál ilyet? – röhögött Schweinsteiger.
-    Te nézegetnéd a húgod nemi szervét? – kérdeztem tőle fejemet rázva.
-    Ne tereld el a témát! – szólt rám Lukas. – Miért tetted tönkre a nadrágomat? – förmedt ám.
-    Mert jó buli volt – mosolyogtam elégedetten.
-    Igen? És akkor most mit veszek fel szerinted? – kérdezte kicsit idegesen. Hihetetlen, hogy még mindig fel tudja húzni magát, pont ő, akinek állítólag olyan jó humora van… Megforgattam szemeimet, majd felé léptem.
-    Behozom a pótnadrágodat a kocsiból – sóhajtottam.
-    És az alsóm? Gondolom az is nálad van – méregetett.
-    A haverod cipőjébe megtalálod – intettem Bastian felé, majd bátyám kocsijához vettem az irányt. Kivettem a nadrágját és leszolgáltattam neki az öltözőhöz.
Amint felöltözött rám parancsolt, hogy szálljak a kocsiba.
-    Komolyan nem értem minek fújsz fel mindent – fintorogtam, majd megöleltem barátnőmet. – Holnap találkozunk! – mosolyogtam.
-    Jól van csajszi – mosolygott ő is, majd lepacsiztunk egymással.
-    Ha még kiteheted a lábad a házból – morgott tovább Lukas. Megöleltem Bastiant is, majd vígan követtem dühöngő bátyámat.