15.rész

- Köszönöm – mindkettőjüket megpusziltam, majd az asztalra tettem a dobozt és elkezdtem kibontani. Egy újabb doboz. Ezt is szétnyitottam. Még egy doboz. Újra szétnyitottam. Újabb doboz. Ez így ment legalább 6 dobozon keresztül, míg végül egy apró, díszdoboz méretű darab maradt. – Ha ebbe is doboz van, kinyírlak – kuncogtam. Felnyitottam a tetejét és attól féltem elájulok. Nem tudtam sírjak-e, mert ennyire hülye, vagy nevessek. Mellettem a srácok a nevetést választották. A doboz egy Spongyabobos óvszergumit rejtett.
- Csak, hogy legyen majd, ha találsz valakit – vigyorgott. Nagyon büszke volt magára.
- Köszönjük, Bastian – bátyám terelgette arrébb – De a húgom ehhez még kislány! – átnyújtotta a kezében tartott dobozt. Megpusziltam, majd feleségét és drága unokaöcsémet is. Louist felültettem a székre és kineveztem segédnek. Ő mégis csak gyorsabban szétszaggatja a csomagolópapírt, mint én.
Amint kibontotta, kiemelt belőle egy ehető, cukorkákból összerakott tanga bugyit.
- Nina, ez mi? – kérdezte Lou.
- Ez… se… semmi – kaptam ki az említett tárgyat kezéből, majd hitetlenkedve, de mosolyogva öleltem meg Lukast.
- Bastival vásároltam – vallotta be nevetve.
- Sejtettem – nevettem én is. Félreállt, így Marko nyújtotta át a Janaval közös ajándékot. Benne se bíztam jobban. Tudtam, hogy ugyanúgy hülyeséget vett nekem és ebben nem is csalódtam. Egy fehér top volt a dobozban, azzal a felirattal, hogy: „SEX oktató! Az első lecke ingyenes!” – Köszönöm az enyhe célzásokat – nevettem, mikor Manuel lépett előrébb.
- Boldog szülinapot, kislány! – megölelt s megpuszilt. – Ez Bennivel és Kathrinnel közös ajándék – tette a nagy ajándékot a földre. Megpusziltam a másik két említettet, Bennit meg is öleltem, majd megkértem Lout, hogy segítsen. Széthajtotta a doboz tetejét, mivel nem volt beragasztva. Egy apró, de hatalmas szemű kiskutya pislogott vissza ránk.
- Istenem, de édes! – könnyek gyűltek a szemembe. Csodálatos volt az a nyüszítő csöppség.
- Apa nééézd! – kiabált Lou is örömében! – Kutyus!
Kivettem a dobozból és megsimogattam, majd Lou, Lukas és a többiek is csatlakoztak.

Már azt hittem végleg letudtuk az ajándékozást. A fiúk grilleztek, a lányok pedig Louval kiegészülve játszottak a kiskutyával, aki végül is a Süti nevet kapta. Én sem értettem miért, végül unokaöcsém elmesélte, hogy szerinte a szőrgombócnak pont ugyanolyan színe van, mint a süteménynek, amit édesanyja szokott sütni. Nem tudom, hogy ez most jó, vagy inkább rossz jel-e.
A konyhában siettem, mert szükségünk volt egy tányérra, amire a srácok pakolhatnak. Ekkor ért utol Benni.
- Hé, várj már egy percet! – húzott vissza nevetve. – Húsz perce kergetlek, de úgy látszik sokat javult a lábad, mert folyton eltűnsz előlem.
- Csak igyekszek mindenkinek a kedvében járni – mosolyogtam. Igazán jól éreztem magam a mai napon. Nem csak azért, mert a szülinapomat tartottuk és azért nagydolog megkezdeni a húszas éveimet, de itt van mindenki, aki igazán fontos és ez a tudat őrülten sok boldogsághormont termelt belsőmben.
- Akkor most az én kedvemben járj! – kért, majd a szék felé terelt. Leültem, ő pedig mellém.
- Baj van?
- Nem – elmosolyodott. – Csak szeretném átadni az ajándékom.
- De én azt hittem, hogy Süti.. – belém fojtotta a szót.
- Ő csak az egyik – féloldalas mosolyra húzta ajkait, ami csibészessé varázsolta. – És ez a másik… - egy apróbb dobozt csúsztatott elém. Kezdtem megijedni a mai ajándékok után.
- Mi ez? – kérdeztem, miközben kezemmel a doboz tetején doboltam.
- Csak egy kis apróság – mosolygott. Nem voltam még egészen biztos abban, hogy ez nem a perverz mosolya. Pár perc hatásszünet után leemeltem a tetejét, de semmi perverz nem volt benne. Egy nagyon szép ezüst nyakláncot rejtett, amin egy focilabda volt, benne egy apró violinkulccsal.
- A labdát értem… - kezdtem bele.
- Azért van ott a violinkulcs, mert tudom, hogy imádod, a zenét. Ráadásul, mint focista, neked a labda hangszered, mint a… mint a zenészeknek a gitár vagy a zongora – meghatott, amit mondott, hiszen tökéletesen eltalálta. Én és a többi focista férfi és nő, mind élünk-halunk a focilabdáért. Nekünk ez az apró gömb jelenti az élet örömeit.
- Nagyon szépen köszönöm – öleltem magamhoz, majd egy apró puszit nyomtam arcára.
- Nina, játszol velem valamit? – lépkedett be Louis.
- Mit szeretnél játszani, Kicsim? – fordultam felé, miközben feltettem a nyakláncom. Benni segíteni akart, de addigra már becsatoltam.
- Nem tudom, de már Süti mellett elfáradtam – vallotta be. Elmosolyodtam. - Kiviszem ezt a tányért apudnak, addig találjátok ki Bennivel, hogy mit játszunk – ajánlottam. Bólintott, majd felmászott az egyik székre.
- Benni bácsi, te mit szeretnél játszani? – aranyos volt, ahogy Benni bácsinak szólítja.

Mire visszaértem kitalálták, hogy twisterezzünk. Pontosabban ők, mert én még mindig lábadozok. ( Szó szerint. )
Előkerestük a szekrényem mélyén a régi holmijaim közé elrejtve, majd kivittük az udvarra és a lebetonozott részre terítettük szét.
- Ki játszik? – kérdeztem. Heidi, Bastian, Lukas és Marko egyaránt jelentkezett, így drága sógornőm vette át az ételek fölötti felügyelést. Szerencsére, már csak két percig kellett sülnie…
A srácok pörgetni kezdtek, majd neki kezdtek a játéknak. Többségük, ez alatt értve Lukast és Bastiant, jobban élvezte, mint maga Louis. Rengeteget nevettem a hülyeségeiken és örültem, hogy mindenkinek egyaránt jó kedve lett.
Az idő nagy részét ezzel töltöttük, majd ettünk a fiúk által készített ételből, utána a süteményekből is, majd leültünk beszélgetni, miközben Louis elaludt Lukas ölében. Este, még sötétedés előtt döntöttek úgy vendégeim, hogy ideje lenne indulniuk. Először Markoék mentek el, majd Lukasék, végül Manuelék. Basti és Heidi maradtak segíteni, Benni pedig velem együtt fog elindulni Haltern am See-be.
Gyorsan összepakoltunk, majd elmosogattam. Heidi közben csomagolt sütit maguknak és nekünk is.
- Indulhatunk? – kapta fel Benni sporttáskámat a földről, hogy a csomagtartóba tegye.
- Igen, mindennel végeztünk – álltam meg előtte. Furcsán izgatott voltam, már csak az utazás hangulatától is. – Köszönöm, hogy eljöttetek – öleltem meg barátaimat.
- Mi köszönjük a meghívást – mosolygott Heidi. – Vigyázzatok magatokra!
- Vigyázunk – biztosítottam. Nem akartuk Sütit is vinni, ezért Bastiék őt is magukkal vitték, hogy vigyázzanak rá.

Az út folyamán be nem állt a szám. Teljesen fel voltam pörögve, így Bennit szórakoztattam a hülyeségeimmel, ő pedig csak mosolygott és nevetett.
- Aranyos vagy, mikor fel vagy dobva – vigyorgott.
- Hova vagyok feldobva? – megforgatta szemeit, mire felkuncogtam. – Te váltod ki belőlem – vontam vállat.
- Szuper – mosolygott. – Akkor most dagad a mellem a büszkeségtől – felnevettem.
- Látom, már alig fér a pólód alá – simítottam egy aprót mellkasán, mire szemembe nézett és egyszerre engedtünk el egy apró mosolyt. Kellemes érzés volt, de attól féltem, ha tovább ott hagyom kezem, félreérti, vagy ami még rosszabb, balesetet szenvedünk. Visszahúzódtam az ülésembe és témát váltottam.
- Mesélj valamit Julianról! – kértem.