36. rész

-  Bastian – pattantam fel az ágyról. – Mi a fenét művelsz? – mordultam fel. Nagyon szeretem Benediktet, és nem hiszem, hogy megérné pár élvezetes perc, hogy elveszítsem a szerelmemet.

-  Ne haragudj! – kért elnézést. – Nem gondoltam végig, hogy mit csinálok! – kezdett magyarázkodásba.

-  Hát azt veszem észre – felsőm szélével megtöröltem számat. Úgy éreztem, már az is bűn, hogy lehetősége nyúlt megcsókolni.

-  Menjek el, igaz? – sóhajtott fel. Láttam, hogy mennyire bánatos még mindig, és tökéletesen megértettem, hogy a lelkis labilitása engedte meg, hogy ilyet tegyen.

-  Nem, csak… még a fejedből is verd ki ezt, jó? Szeretem Bennet! És egyébként se lennék pótlék soha, senkinél – magyaráztam neki.

-  Tudom és sajnálom. Nem gondolkodtam – szabadkozott tovább.

-  Igen – bólintottam. – Tudom, hogy kivagy és azért tetted, szóval nem is haragszom – küldtem felé egy apró mosolyt.

-  Köszönöm – felállt és megölelt, de csak is barátilag. Visszaült a kanapéra, én azonban a fotelbe ültem, így folytattuk tovább programunkat.
Bár már túltettem magam a történteken, belül nyomasztott egy, azért nem elhanyagolható dolog. Azzal, hogy Benni és én összejöttünk, nem csak szerelmet és hűséget, de őszinteséget is fogadtunk. Ráadásul, megengedte, hogy Bastian itt maradjon. Joga van tudni erről! Természetesen, elmesélve azt is, hogy utána megbeszéltük.

-  Mit szólsz ahhoz, ha én csinálok kaját? – érdeklődött.

-  Tudsz? – vigyorogtam rá.

-  Pár dolgot igen – mosolygott.

-  Rendben – egyeztem bele. – De semmiben se tegyél kárt! – figyelmeztettem.

-  Igyekszem – kuncogott.

-  Jövök mindjárt – motyogtam, majd kezembe vettem mobilomat és átmeneti szobám felé indultam.

-  Okés – biccentett, majd a lábasok között kezdett keresgélni. Már előre félek, hogy mit fog alkotni.
Magamra zártam az ajtót, majd kikerestem kedvesem telefonszámát.

-  Benedikt Höwedes hangpostáját hívta, kérem, hagyjon üzenetet – szólt az ismerős hang.

-  Szia, Édesem, én vagyok. Gondolom, valami közös programotok van, vagy már a ping-pong meccs tart. Kérlek, hívj, ha meghallgattad ezt az üzenetet! Beszélnünk kell! Szeretlek – kinyomtam a telefont és még pár percig ücsörögtem kezemben forgatva az aprócska készüléket. Végül visszamentem Bastianhoz.

-  Majd nem mondjuk el, hogy mi voltunk – suttogta Bastian Sütinek.

-  Mit nem mondotok el? – fontam össze karjaimat az ajtófélfának dőlve.

-  Semmi-semmi – terelt, de kiszúrtam a leszóródott lisztet az asztal lábánál.

-  Mikre tanítod te a kutyát? Ejj!

-  Bocsi – nevetett jókedvűen. Örültem, hogy kicsit visszatért a régi Bastian. Felkötöttem egy kötényt és kuktának álltam mellé, így kitöltve a délutánt. A kaja pedig meglepően finom lett.

Csak este szólalt meg a telefonom, mikor már zuhanyozni készültem. Tényleg nagyon elfoglalt lehet a drágám az edzőtáborban, hiszen egy ilyen üzenetre, azonnal válaszol, amint meghallja.

-  Szia, Kicsim! – szólt bele.

-  Szia. Örülök, hogy végre hívsz – sóhajtottam. – Minden rendben? – érdeklőttem.

-  Persze, jól megvagyunk. Veled mi újság? Hogy vagy? Mi volt az az üzenet? Baj van?? – rohamozott meg kérdéseivel.

-  Nem nincs. Vagyis… nincs baj, csak szeretnék elmesélni valamit – ismét felsóhajtottam.

-  Megijesztesz!

-  Édesem, ma… szóval… Bastian megcsókolt – nyögtem ki. Egyetlen szó sem érkezett válaszul. – Nem viszonoztam és azonnal elugrottam mellőle és leteremtettem. Csak barátok vagyunk, nem gondolkodott, tudod, most nagyon kivan, de több ilyen nem lesz. És én, én nem szeretném, hogy idegeskedj ezen! Csak gondoltam, ha őszinteségre építjük a kapcsolatunkat, ennyivel tartozom, hogy elmondjam! – hadartam el egy szuszra mindent, mit mondani akartam neki a témával kapcsolatban.

-  Nem mondom, hogy nem esik tőle rosszul és, hogy nem idegesített most ez fel… - kezdett bele. – De nagyon szeretlek és köszönöm, hogy őszinte vagy velem!

-  Én is szeretlek! – nem nyugodtam meg teljesen, de jó pontnak vettem, hogy nem csapta rám a telefont.

-  Skypeolunk? – kérdezte szinte suttogva. Alsó ajkamba haraptam. Nagyon szeretném már látni, de Bastit se hagyhatom magára a konyhában. Ugyanakkor, ha nemet mondok, biztosra veszem, hogy megsértődik. Én is megsértődnék!

-  Persze. Azonnal bekapcsolom – felnyitottam a laptopom, majd beindítottam.

-  Akkor ott beszélünk – motyogta.

-  Rendben, addig szia – még mindig nem volt túl boldog, ami növelte bűntudatom. Nem mintha én tehetnék róla…

A konyhába mentem és leültem az asztal mellé, ott nyitva fel laptopomat.

-  Skypeolok egyet Bennivel, jó? De itt vagyok, bármi van! – motyogtam.

-  Rendben, én addig úgy is csinálom a kaját – bólogatott Bastian.

-  Tud a csókodról, Bas – nyögtem ki, mire megállt keze a mozdulat közben.

-  Vegyek fel maszkot a táborba menet? – pillantott felém.

-  Nem kell. Rosszul esik neki, de ő is tudja, hogy labilis vagy most – miközben beszéltem bejelentkeztem a már megszokott oldalra.

-  Tényleg sajnálom, hogy ilyen hülyén viselkedtem – vallotta be.

-  Felejtsük el, oké? – mosolyogtam rá.

-  Egy feltétellel! – emelte fel mutatóujját. – Menj a szobába és élvezzétek ki, hogy beszélhettek kettesben – kért. – Én elleszek, ne aggódj!

-  Rendben – sóhajtottam. – Süti, ne engedd, hogy a rosszba vigyen! – vetettem oda kiskutyámnak, majd a laptoppal a kezemben a szobába siettem.

-  Itt vagy? – kérdeztem Bennit, amint képet láttam a szállodai szobájukról.

-  Mindjárt jön! – vigyorgott Julian, amint fejét a laptop kamerája elé dugta. – Éppen a  folyóügyeit intézi… - kuncogott.

-  Oh, kösz az infót – mosolyogtam rá. – Mi újság, veled? Hogy vagy?

-  Jól megvagyok. Élvezem, hogy itt lehetek! – mosolygott szüntelenül.

-  Elhiszem – viszonoztam mosolyát. – És te, hogy vagy? Tüdőd?

-  Tűrhetően – húztam el a számat. – Nagyon hiányoznak az edzések – vallottam be.

-  Elhiszem, én sem lennék képes elszakadni a sporttól. Akárhogy is, de ragaszkodnék hozzá – amint kimondta ajtócsapódás hallatszott, majd Benni is megjelent. – Tarts ki, Kislány! – kacsintott Juli, majd felállt az ágyról és átadta helyét kedvesemnek.

-  Látom, elszórakoztatott – kuncogott.

-  Igen – bólintottam. – És egész okos dolgokat mondott – merengtem el egy pillanatra.

-  Micsodát? – kíváncsiskodott.

-  Nem fontos. Inkább mesélj, mi újság!? – érdeklődtem.

-  Nem több mint, pár perce – emlékeztetett.

-  Oh, igen – bólintottam. – Bocs, fáradt vagyok. Pedig nem is csináltam ma semmit – fintorogtam.

-  A lustaság a legfárasztóbb – mosolygott rám. Elmosolyodtam, így figyeltük egymást hosszú perceken át.

-  Hiányzol! – emlékeztettem.

-  Te is nekem! – mosolygott. Jó érzés őt látni webkamerán keresztül, tényleg. De borzasztóan hiányzik, hogy itt legyen mellettem és megöleljen. Zajt hallottam a konyhából, majd sűrű szitkozódást. Sóhaj tört fel a torkomból. 

- Bastian főz - forgattam szemeimet. 

- Remélem, a lakásom túléli...