38.rész

-          Hamar elteltek körülöttem a napok, mintha Jana érkezése mindent felpörgetett volna. Bár az én támogatásom helyett inkább Bastianét élvezte. Péntek este, Bastian utolsó itteni estéjén Ariék elhívtak vacsizni, de a drága barátaim erősen tiltakoztak az ellen, hogy velem tartsanak, inkább együtt mulatták el az időt. Bár nekik nem mondtam, láttam, hogy este elcsattant közöttük egy apró csók. Örültem, hogy egymásra találtak, ám nem voltam biztos abban, hogy ez nem csak a szakítás miatt van-e.
Vasárnap aztán Jana is magamra hagyott, visszaköltözött szüleihez. Hirtelen nagyon sürgősség vált neki a dolog, de ezt sem firtattam, nem akartam beleszólni, egyébként is megvolt a magam baja, mert nagyon hiányzott az én Bennim. Napról-napra egyre jobban és jobban éreztem, hogy nem bírom nélküle. Túl messze van!
Míg vasárnap délután a forma 1 monacói nagydíját néztem, hátha egy pillanatra mutatnák a drága focistáinkat, addig kiderült, nagy döntéseket hoztak meg Löwék. Másnap Juliant hazaküldték két-három másik focistával együtt, így ők nem vesznek részt az idei EB-n. Szomorú és boldog voltam egyszerre. A párom kijut az Eb-re, azonban így továbbra sem láthatom, ami kezdett megőrjíteni. Hosszú napok vártak rám, ám a frissen hazatért Julian gondoskodott róla, hogy ne unatkozzak. Mindig kitalált valami közös programot, hol csak ketten, hol Lenaval, sőt egyszer még Lewisékkal is, csakhogy ne üljek a lakásban egymagam. Nagyon hálás voltam neki ezért, valamint páromnak is, hiszen az ő keze is benne van kicsikét, ebben biztos vagyok.

A napok elteltek körülöttem, szokatlan gyorsasággal. Az iskolába is elküldtem az utolsó beadandóm, így élvezhettem a nyarat. Jana felhívott, hogy valamelyik nap elmehetnénk strandolni, nekem pedig megtetszett az ötlet. Rám férne egy kis szórakozás, de nem vagyok biztos abban, hogy az úszás jót tenne a tüdőm jelenlegi állapotának. Már pedig úszás nélkül nem lehet strandra menni. Végül abban maradtunk, hogy felhívom reggel a dokit és megkérdezem, mit tehetek, csakhogy erre nem volt lehetőségem…

Este sokáig fent voltam, egy regény olvastam, amit pár napja kértem kölcsön Ariellától, miután megláttam a könyvespolcán. Nagyon jó könyv volt, így képtelen voltam letenni. Ennek következtében, a déli időpontot céloztam meg ébredésnek, azt is csak a szörnyű hangzavar miatt, melyet Süti féktelen ugatása okozott.

-          Süti! – szóltam rá félkómásan, majd meghallottam a csukódó bejárati ajtó hangját. Megrémültem. Ki a fene az? Ugye nem… nem betörő? Kimásztam az ágyból és belebújtam a papucsomba. Kinyitottam az ajtót, amin kiskutyám kirohant, ám ugatása is abbamaradt. – Mi bajod? – kérdeztem kiskutyámtól, majd felpillantottam. Az én drága szerelmem ott állt előttem teljes életnagyságban. – Bene? – meglepődve pislogtam, míg el nem jutott a tudat az agyamig. Odarohantam hozzá, miközben ledobta a táskáját a földre és kitárta a karjait, hogy később, mikor nyakába vetettem magam, körém fonhassa őket. – Hogy kerülsz ide? – mosolyogtam rá egy apró csók után.

-          Az EB előtt kaptunk pár nap kimenőt – simogatta arcomat. – Gyönyörű vagy! – mosolygott.

-          Most keltem fel – fintorogtam.

-          Attól még igaz – hajolt közelebb, hogy újra megcsókoljon. Mondanom sem kell, elég ideig voltunk távol egymástól, hogy kialakuljon afféle szükségleteink… Megragadtam pólójánál fogva és magammal húztam a hálószobába. Szokatlanul gyorsan lehámoztuk egymásról a ruhákat, hogy aztán átadjuk magunkat az élvezetnek.

-          Nagyon hiányoztál! – leheltem egy utolsó puszit nyakára, majd felültem az ágyban.

-          Te is nekem! Jó egy kicsit itthon – játszadozott hajtincseimmel. – De ebédre megígértem anyának, hogy átmegyünk.

-          Megígérted? – húztam fel kérdően szemöldökömet.

-          Bizony – bólogatott. – Tudod, erről az egészről csak te nem tudtál.. – vallotta be. – Azt szerettem volna, ha meglepődsz, hogy itthon látsz. És lám, így is lett! – kuncogott.

-          Bocsánatos bűn – állapítottam meg mosolyogva. – Na, lezuhanyzom – nyomtam puszit ajkaira, majd magam köré csavarva a takarót, kisiettem a fürdőszobába. Megindítottam a vizet, majd beálltam alá és gyorsan letusoltam. Megtörölköztem, felöltöztem és visszasiettem páromhoz. Őrülten boldog voltam, hogy végre velem van! 

Amint kiléptem megláttam a magába roskadt tekintetét, miközben kezében forgat egy apró zacskót.

-          Minden rendben? – kérdeztem kíváncsian, miközben az ágyra dobtam a takarót.

-          Ez mi? – mutatta fel az aprócska csomagolást.

-          Ez egy óvszeres csomagolás – nem értettem, miért kérdezi meg, hiszen ő is tisztában van vele, hogy mit tart a kezében.

-          Igen, csakhogy nem az enyém – mutatta felém.

-          Mi? Ne hülyéskedj már! - Előhúzott egy még kibontatlan darabot a fiókja mélyéről. Tényleg nem egyezett. – De… - kezdtem bele, ám nem nagyon hagyott lehetőséget a védekezésre.

-          Csak egy csók volt mi? – fintorgott. – Hogy tehetted? Pont az én ágyamban? Az én lakásomban? – förmedt rám.

-          Mi a fenéről beszélsz? – kiáltottam el magam.

-          Rólad és a drága Bastianodról. Vele hemperegtél az ágyamban, nem de? – köpte a szavakat.

-          Nem hemperegtem senkivel. Hiszen te voltál nekem az első és egész életemben az eddigi egyetlen! – magyarázkodtam.

-          Igen és ez nyilván véletlen esett az ágy mellé… - nézett rám gyilkos pillantásokkal.

-          Arra nem is gondolsz, hogy esetleg nem én voltam? – kérdeztem, de elsiklott mellette.

-          Ugyanolyan vagy, mint Heidi! Csak tudnám, hogy akkor miért gondoltad, hogy amit tett, durva volt… - vágta nekem a szavakat, mire kezem önkéntelenül lendült és a tenyerem nagyot csattant az arcán.

-          Mindig őszinte voltam veled! – vetettem oda, majd kirobogtam a szobából.