3. rész

   A srác készséges volt, az asztalon hamarosan teli söröskorsók sorakoztak. Mellettük pedig egy-egy vödör, vész esetére.

-  Te leszel a bíró – nézett rám Benedikt.

-  És Heidi – bólintottam. Újra a mobiltelefonomért nyúltam. – Nos, egy… - a két fiú a korsók irányába mozdult. – kettő… - egymásra néztek, majd ismét az italok fölé. – három! – kiáltottam el magam, mire mindketten inni kezdtek. Hosszú percekig csak meredten néztük őket Heidivel. Mindketten megfeszült izmokkal vágtak neki a harcnak és ürítették ki egyről-egyről a korsókat.

-  Szerinted melyik lesz előbb rosszul? – fordultam barátnőmhöz.

-  Nem tudom – rázta a fejét. – De Basti már kezd kidőlni – kuncogott.

-  Benedikt is – rötyögtem.
Igazunk lett. A fiúk folyamatosan elkezdtek lassulni, végül majd’ háromnegyed óra intenzív ivás után, Schweinsteiger feladta.

-  Nyertem – ugrott fel Benni, majd ugrálni kezdett örömében, akár egy öt éves kisfiú. Szegény, elég ittas állapotban volt már ekkorra. Hasonlóan versenytársához. Meglepődnék, ha egyáltalán a pontos születési dátumukra emlékeznének.

-  Jól van, higgadj le! – nyugtatgattam, mielőtt kirakják a szűrünket.

-  Csak, ha kapok puszit – vigyorgott.

-  Puszit? Eltévedtél, kisapám! – kuncogtam, majd a szék felé kényszerítettem.  – Ülj le!

-  Jó – mosolygott.

-  Szerintem haza kellene vinnünk őket – néztem barátnőmre.

-  Mondasz valamit – állapította meg. – Fizetek, addig összekaparnád őket? – biccentett feléjük.

-   Igen – bólintottam. Igazából, csak a kabátjaikat kellett felvenniük, amire még szerencsére volt ereje a két jómadárnak.

-  Olyan szép vagy – méregetett Benedikt.

-  Hát hogyne – forgatta szemeimet. Mázli, hogy részegen aranyos, így kevésbé idegesítő.
Heidi a pultossal tért vissza, aki elkezdte letakarítani az asztalt. Mi is felkaptuk a dzsekijeinket, majd az ajtó felé indultunk. A két fiúnak szüksége volt a támogatásra, így Bastian támaszkodott barátnőmre, Höwedes pedig rám.

-  Kocsival vagy? – néztem Benediktre.

-  Öhm.. nem… igen… - hadoválta.

-  Most akkor melyik? – kérdeztem.

-  Nem – rázta a fejét. – Manu elhozott – mosolygott.

-  Szuper – bólintottam. – Ő jön velem. Bastinál találkozunk, oké? – kérdeztem barátnőmet. Jelenleg Schweini háza van a legközelebb, és ez a legtágasabb is. Heidi betuszkolta a bajort a kocsijába, én pedig Höwedesnek segítettem elfoglalni az anyósülést.

-  Csak ne hányj össze semmit, ha kérhetem – pillantottam felé, miközben beindítottam a kocsit.

-  Oké – kuncogott. – Szép kocsi – nézegetett körbe.

-  Köszi – mosolyogtam rá. Imádtam a kicsikét, Lukastól kaptam a szülinapomra. Évek óta terveztem, hogy megveszem, de sose jutott rá alkalmam és anyagi helyzetem, így végül drága bátyám lepett meg vele. Ilyenkor érzem igazán, hiába civakodunk, szeretjük egymást.

Hamarosan a házhoz értünk. Az előszobába mindannyian lerúgtuk a lábunkról a cipőket, majd betámogattuk a fiúkat a szobába. Bastian azonnal elterült az ágyon és Heidit is magával akarta húzni, ám barátnőm ellenállt. Ekkor jutott egy újabb terv az eszembe. Kaján vigyor terült el arcomon. Megvártuk míg Basti oldalra fordult és elaludt, majd Benediktet is mellé fektettük.

-  Nincs meleged? – csatlakozott barátnőm is. Értette mit akarok.

-  Egy kicsit – válaszolta a védő.

-  Vetkőzz lejjebb nyugodtan – mosolygott Heidi. Levette magáról a pólóját, majd nagy nehezen, de nadrágjától is megszabadult.

-  Mit szólnál, ha aludnék veled? – suttogtam neki a sötétben.

-  Jó lenne – bólogatott, pedig a tudata máshol járt. 

-  Itt vagyok melletted – használtam ki a sötétséget, és ittas állapotát. – Kicsit fázom… Megölelnél? – kérdeztem, mire a Schalke játékosa megölelte Schweinsteigert. Basti se volt rest, azt hitte barátnője gondolta meg magát, így viszonozta az ölelést. Vissza kellett fojtanom a röhögést, míg kisétáltunk a konyhába.

-  Ezért ki fognak nyírni – nevetett Heidi is.

-  Nem baj – vigyorogtam büszkén. – Öhm.. – gondolkodtam el. – Most mi legyen? Itt hagyjalak két pasival éjszakára? – kérdeztem mosolyogva.

-  Bastival még el is bírnék, de Bennivel.. őt nem ismerem hozzá eléggé – kuncogott.

-   Ez egyszerre megnyugtató és félelemkeltő – nevettem.

-  Maradj itt! – ajánlotta. – Birtokba vesszük a másik szobát – mosolygott.

-  Rendben – bólintottam. Bementünk a másik szobába és bevackoltuk magunkat. Egy francia ágyon aludtunk, de mi legalább nem voltunk részegek, ami megnyugvást jelentett az éjszaka további részére.
A párnára hajtottam a fejem, fáradt voltam, így hamar álomba szenderültem. Barátnőm is hasonlóképpen tehetett.

Nagyon különöset álmodtam. Megálmodtam Csipkerózsika történetét, melyben én voltam a főszereplő. Ez persze még annyira nem is különös, ám az egész olyan valóságszerű volt. Mikor a végén a herceg megleli a lányt.. Úgy éreztem, mintha az én derekam köré is két kar fonódna. Sőt, még a hercegem hangját is hallottam, bár leginkább csak nevetni.
Nem sejtettem, hogy valami nem stimmel. Hogy is sejthettem volna, végtére is aludtam?!

-  Háromra! – hallottam egy hangot, miközben elkezdtem feleszmélni.

-  Rendben – szólt egy másik.

-  Egy…  - valamiért elfogott a rosszérzés. – Kettő – számolt tovább. Legalább számolni tud, ez jó jel. – Három!! – vágta rá nevetve. Gyorsan kinyitottam a szemeimet, de már késő volt. Benedikt behajított a medencébe, míg Bastian is hasonlóan tett Heidivel.

-  Ez meg mi a franc volt? – kérdeztem, miután sikerült feljönnöm a víz felszínére.

-  Ezt azért kapjátok, mert hagytátok, hogy úgy aludjunk, mint a melegek! – röhögött Bastian.

-  Bastian Schweinsteiger! – nézett rá Heidi mérgesen. Utálta, hogy ha felébresztik. Főleg, ha így…  - Azt ajánlom, fuss! – szólt rá, majd kiült a medence szélére. A bajor eleinte csak röhögött, ám Heidi nem viccelt. Egészen a szobáig kergette szerelmét.

-  Én is meneküljek? – kérdezte Höwedes mosolyogva.

-  Szerencséd van. Fáradt vagyok a futáshoz – mosolyogtam rá. Megkapaszkodtam a medence szélébe és megpróbáltam kiülni, ám a felsőm egyre feljebb csúszott. – Segítenél? – nyúltam a kezéért.

-  Most jön az, hogy berántasz a vízbe? – kérdezte.

-  Nem – néztem rá meglepetten. Hogy is feltételezhet ilyet? – De nincs kedvem sztriptízelni, ha nem gond – motyogtam. Pár pillanatig mérlegelt, majd a kezét nyújtotta. Fél kezemmel a pólómat húztam lefelé, míg a másikkal belekapaszkodtam Benniébe, aki kihúzott a medence szélére. – Köszi – álltam fel mosolyogva.

-  Nincs mit – mosolygott ő is. Kicsavartam a vizet a ruhámból, majd a lakásba indultam. Utolsó mozdulatommal még meglöktem Benediktet, hogy beessen a medencébe. – Nem jött össze – kapta el a karomat vigyorogva.

-  Tényleg? – vigyorogtam rá. Újabbat löktem rajta, ezúttal a másik kezemmel, mire a vízbe zuhant, engem is magával rántva. Bár, ennek a ruhának, már úgy is mindegy…

-  Ez övön aluli volt – túrt nedves hajába.

-  Sajnálom, de a panaszlevelet a szüleimnél kell benyújtanod. Ők hibázhattak valamit a génjeimmel, amitől ilyen lettem – magyaráztam teljesen komolyan, mire felnevetett.

-  Bolond vagy! – nevetett.

-  Áh. Csak hiányzik egy-két kerekem – rántottam vállat mosolyogva. Hallottam már párszor, ahogy bolondnak vagy éppen őrültnek neveznek. Igazából, úgy gondolom, részben igazuk is van. De mégsem tudnak mindent… Ez az állandó viccelődés nem feltétlenül jelent teljes boldogságot.

-  Igen, ez feltűnt – kuncogott. – Nos, most, hogy már sikeresen vizesek lettünk. Mit szólnál, ha itt maradnánk a medencébe, míg Heidiék Isten tudja, mit csinálnak a szobába?  

-  Brr. Most elképzeltem, ahogy Bastian kéjesen nyög – rázott ki a hideg.

-  Öhm…  - méregetett. Nem nagyon tudott mit hozzáfűzni, és nem is vártam el tőle.
- Megtennéd, hogy arrébb állsz egy kicsit? – kérdeztem, miközben kimásztam a medencéből.

-  Persze – bólintott, majd megtette, amit kértem.  Hátráltam pár lépést, majd nekifutásból ugrottam egy bombát a vízbe. – Szép volt! – dicsért meg, mikor a felszínre értem.

-  Köszi – mosolyogtam rá. – Most te jössz!

-  Hát jó… - mosolygott, majd követte a példámat.

Egymást felváltva ugráltunk a bajor focista medencéjébe, míg ők lefoglalták egymást a hálószobában. Na, nem mintha ez baj lenne. Legalább biztos lehetek abban, hogy tényleg szeretik egymást, és egyébként is, Benedikt talán nem is olyan rossz társaság.

-  Mit szólnál egy fejeshez? – ajánlotta.

-  Úgy se tudod megcsinálni – cukkoltam.

-  Deja vu-m van. Mintha tegnap este is ezt mondtad volna valamire… - nevetett.

-  Akkor se tudod – öltöttem ki rá a nyelvem.

-  Na, akkor figyelj és tanulj! – vigyorgott, majd lépett egyet hátra és végül egy majdnem tökéletes fejessel merült a víz alá. – Nos? – húzta fel szemöldökét, miután ismét beletúrt nedves hajába.

-  Ezt én is megtudom – vetettem oda, majd hasonlóan tettem, mint ő. Ellöktem magam a lábammal, majd kezem füleim mellé emeltem, így ugrottam a vízbe. Csak mikor a felszínre értem éreztem meg, azt a szörnyű görcsölést a vádlimban…