20. rész

  Késő délután értünk vissza barátom lakásába, így szinte azonnal neki láttam a készülődésnek. Gyorsan letusoltam, felöltöztem, majd fel-alá rohangáltam a lakásban, hogy a hajam és sminkem is elkészüljön. Csak nagyon halványan sminkeltem magam, sose voltam nagy pacsmagolós, nem hiszem, hogy a szépség ezen múlna. Hajamat ismét kifésültem és hagytam, hogy lassan vállaimra omoljon.

-  Nos? – forogtam körbe Benni előtt.

-  Szuper – motyogta. Lehuppantam mellé a kanapéra és magam felé fordítottam az arcát.

-  Benni, ha baj, hogy elmegyek, lemondom. Végtére is én tényleg hozzád jöttem, szóval… - elmosolyodott, de ez még mindig nem volt az igazi mosoly.

-  Csodásan nézel ki! És menj el nyugodtan, érezd jól magad! – simogatta karom.

-  De cserébe holnap elmegyek veled az edzésedre. Persze csak, ha téged nem zavar…

-  Örülnék neki – megöleltem, mire megszólalt a csengő. – Légy jó fiú és vigyázz magadra! – nyomtam puszit arcára, majd felálltam, hogy induljak.

-  Te is vigyázz magadra! És érezd jól magad – elmosolyodtam, majd az ajtóhoz siettem.

-  Szia – mosolyogtam, amint becsukódott mögöttem az ajtó. Mats édesen mosolygott, miközben köszöntöttük egymást két-két puszival.

-  Szia. Nagyon csinos vagy – mért végig. Egy sima farmernadrág volt rajtam tornacipővel és fehér, csíkos pólóval.

-  Köszönöm – pirultam. – Te is jól nézel ki – és tényleg. Haja bár be volt lőve, késztetést éreztem beletúrni. Kicsit olyan volt, mintha magával Orlando Bloommal randevúznék, ami jó, mert imádom a Karib-tenger kalózai Will Turnerét.
Beszálltunk a kocsiba és elindultunk. Nagy meglepetésemre a halterni mozi helyett egészen Dortmundig autókáztunk. Végül elmondta, szeretné, ha kicsit megismerném ezt a várost is.
Egy apró mosollyal nyugtáztam figyelmességét. Az út folyamán aztán kifaggatott a Höwedes családnál töltött napomról, én pedig örömmel csacsogtam el neki, mennyire jól éreztem magam. Ezt követően ő is mesélt a napjáról, bár kiderült, merőben unalmasabban telt, mint az enyém.

A moziban a jegypénztár előtt vettük szemügyre a jelenleg futó filmek plakátját. Többségükről még nem hallottam, amelyikről pedig igen, nem keltették fel érdeklődésemet.

-  Mit szólnál ahhoz? – intettem egy új vígjáték plakátja felé.

-  Szimpatikus – bólintott, majd a pénztárhoz lépett és kért két jegyet. Hátulról a negyedik sort választottuk, mindketten úgy gondoljuk, onnan élvezhető a legjobb a hatalmas vászonra vetített film látványa. Mielőtt elfoglaltuk helyünket, a terem melletti pultnál vettünk egy nagydoboz pattogatott kukoricát és egy-egy üdítőt. A reklámok alatt értünk be a terembe, és vártuk, hogy végre teljesen lekapcsolják a lámpákat.
Nem igazán beszélgettünk a film alatt, ami jó, mert nem szeretem, ha elvonják a figyelmem. Ha valamit nézek, akkor engedjenek koncentrálni rá. Bár nem a világ legjobb filmje volt, tetszett. Végül, mikor kiléptünk az épületből, a csillagos eget látva és érezve a könnyed nyári estét, úgy döntöttünk, sétálunk egy kicsit Dortmundban. Mats jobban kiismerte magát, így egy parkhoz mentünk, ott sétálgattunk a szökőkutak körül. Különleges érzés fogott el, talán csak, mert ezer éve nem randiztam már, de talán azért, mert Mats tényleg nagyon különleges srác. Lehet, hogy még alig huszonnégy órája ismerem, de máris megkedveltem.
Mindenről beszélgettünk, ami tegnap éjjel / ma hajnalban, nem került szóba. A családomról, az ő családjáról, barátokról és legfőképpen a fociról. Nincs mit tenni, ha két embernek ugyanaz a hobbija, akarva akaratlanul is a beszélgetés középpontjába kerül.
Akkor indultunk haza, mikor az idő még jobban lehűt. Mats egészen Benni házáig visszavitt, majd a ház előtt parkolt le. A lámpák fénye már nem szűrődött ki az ablakon, tehát kétség kívül elaludt drága barátom. Kiszálltam a kocsiból és az ajtó felé indultam. Benni adott egy kulcsot, még mielőtt elmentem, így nem kell majd felébresztenem a csengővel.

-  Köszönöm a ma estét – fordultam a darazsak védője felé.

-  Én köszönöm – mosolygott, majd közelebb lépett. Úgy néztünk egymásra, mint két bugyuta tinédzser, akik nem tudják merjenek-e lépni. – Hát, akkor… jó éjt… - mosolygott tovább, majd közelebb hajolt és egy apró puszit adott, ám az arcom helyett, a számra.

-  Jó éjt – viszonoztam a puszit, mire közelebb húzott magához és lágyan, hosszan megcsókolt.
Beharaptam alsó ajkam, így hátráltam az ajtóhoz, miután elszakadtunk. Megkerestem a megfelelő kulcsot, kinyitottam az ajtót, majd halkan beosontam. Miután lepakoltam a fürdőszobába igyekeztem átöltözni. Pizsamában, mielőtt lefeküdtem volna, még benéztem Bennihez. Szundított, de elég nyugtalanul. Forgolódott és rúgkapált. Nem tudom, mi nyomasztja, de biztos, hogy van valami, amit nem árul el nekem.
Felemeltem a takarója szélét és bebújtam mellé, majd megöleltem, hogy kicsit megnyugodjon. Elmosolyodott és viszonozta ölelésem, miközben én is elszenderedtem mellette.

Reggel nagyon korán ébredtem. Benni próbált meg kimászni mellőlem, de megéreztem és felriadtam.

-  Aludj nyugodtan, csak a mosdóba megyek! – motyogta halkan, majd megsimította arcom és az említett helységbe sietett. Visszafeküdtem, de nem jött újra álom a szememre, így inkább megvártam, hogy Ben visszatérjen. – Milyen volt a mozi?

-  Nagyon jó – mosolyogtam.

-  És lesz még több is? – húzta fel szemöldökét kíváncsian.

-  Nem tudom. Bizonyára. Megcsókolt! – motyogtam. Halvány mosoly terült el arcán, majd közelebb hajolt és megölelt.

-  Örülök, hogy boldog vagy! – nyomtam arcára egy puszit köszönetképpen, majd a konyhába igyekeztünk reggelit készíteni. Menetközben elmeséltem neki mindent a tegnap esti randimról, ő pedig türelmesen hallgatta.