22. rész

*2 hónappal később*

-  Nina, kérlek! Legalább egy percre ülj le! – forgatta szemeit Mats.

-  Nem tudok – dünnyögtem. – Ideges vagyok. Miért nem hív már?

-  Biztos közbe jött valami. Ne aggódj már, ő Benni! Ha megígérte, akkor hívni fog – sóhajtott egyet. Továbbra is ideges voltam, de abbahagytam a járkálást és inkább leültem az ágy szélére. Bennivel az utóbbi hónapokban, ha nem is megromlott a viszonyunk, kicsit eltávolodtunk egymástól. Hiába hívtam, egyre ritkábban ért rá, mikor találkoztunk volna, pedig valami mindig közbejött, főleg miután én is újra elkezdtem edzeni. Erre a hétvégére azt terveztük, hogy feljövök Matshoz Dortmundba és Benni majd értem jön és elvisz pár órára teniszezni, azonban hiába várok egy fél órája, ő még nem jött és a telefonját sem veszi fel. Újabb húsz kegyetlen perc következett. Beleőrültem a várakozásba, Matsot azonban egyáltalán nem érdekelte az egész. Jellemző! Ha nem vele kapcsolatos, akkor már nem is fontos… Imádom Matsot, nagyon, tényleg, de a kezdeti lelkesedésünk alábbhagyott, mikor egyre jobban elkezdtük kiismerni egymást. Van pár dolog, amiben egyszerűen nem jutunk dűlőre és sajnos nem elhanyagolható témák.

-  Oké, megpróbálom még egyszer felhívni, utána megyek és megkeresem – motyogtam neki.

-  És ha nem ér most rá? Nina, komolyan! Higgadj le kicsit! Hívni fog, amint tud!

-  Te nem ismered Bennit – ráztam a fejem.

-  De igen. Nem mellesleg régebb óta, mint te! – szúrós pillantást vetettem rá. Nekem aztán ne érveljen ezzel! Lehet, hogy jó barátok, de nem ismeri igazán Bennit! Egyáltalán nem vall rá, hogy nem hív, nem veszi fel és nem is jön. Utoljára akkor tette, mikor Lisával szakítottak, tehát most is gond van, érzem.
Kikerestem a telefonszámát és újra tárcsázni kezdtem. Csengett legalább nyolcat, majd a durva sípszó és a vonal megszakadt. Elegem lett. Beleléptem topánomba, felkaptam a táskám, a napszemüvegem és a slusszkulcsom, majd szó nélkül távoztam. Mats is tudja jól, ha ideges vagyok, jobb, ha nem hergel tovább. Már pedig neki nem igazán tetszett, hogy el akarok menni.
Felhangosítottam a rádiót és alig-alig akaródzott betartani a sebességkorlátot. Már ott akartam lenni Halternben, hogy megtudjam, mi történt. Benni lakását választottam első célpontnak, utólag kiderült, jól döntöttem. Egy ismeretlen autó állt a kocsibejárón, ami annyira nem meglepő, hiszen Benni autóján kívül csak Juliát, Klaas-Janét és Lewisét ismerem, mert velük azóta is tartom a kapcsolatot, sőt, Ariella majdhogynem a legjobb barátnőmmé lett. Mindent megbeszélünk, kivéve egy-két dolgot, amelyekről csak Bene tudhat. Persze az otthoniakat se felejtettem ám el. Bastiannal mindennap igyekszünk egymás agyára menni, Heidi pedig már feladta, hogy értelmet verjen belénk, így többségében csak nevet. Lukast nem láttam egy ideje, de a Köln szénája nem megy túl jól, így átigazolt az Arsenalba. Még nem fogtam fel teljesen, hogy az Európa Bajnokság után elköltözik, messzire.
Leparkoltam, majd az ajtóhoz indultam. Messziről láttam az ablaknál a mozgolódást, de nem tudtam különösebb alakokat kivenni. Újra a kocsira néztem. Elég nőies darab, így nem kizárt, hogy valami lány van itt. De akkor miért nem szólt? Én megértettem volna, ha azt mondja, randevúja van! Kopogásra emeltem a kezem, de bentről valaki megelőzött és kinyílt az ajtó. Egy szőke hajú lány állt ott, haja vállig érő, kiengedett. Alacsonyabb volt nálam és kicsit dundibb is.

-  Ööö.. hello – motyogtam meglepetten.

-  Szia – hasonló hangszínnel válaszolt. Mögötte állt Benni, aki épp az ajtót fogta.

-  Szia, Nina – biccentett felém. Se mosoly, se kedveskedő ölelés vagy puszi… Semmi.

-  Szia – még mindig alig lehetett hallani a hangom. Tétován álltam szembe a lánnyal, de egyikünk se szólt semmit.

-  Nina, ő itt Lisa. Lisa ő itt Nina, egy barátom – mutatott be minket Bene egymásnak. Szóval ő Lisa! De akkor mégis mit keres itt? Minek jött vissza? És miért pont Bennihez? Megbánta volna, hogy elhagyta?

-  Lisa Wesseler – nyújtott kezet.

-  Nina Podolski – ráztam vele kezet, majd ugyanolyan tétován néztük egymást.

-  Nos, én már épp indultam. Sziasztok – ellépett mellettem, kocsijához sietett, beült és elhajtott. Kérdőn pillantottam barátomra.

-  Bejössz? – biccentett fejével. Bementem a lakásába, lerúgtam a cipőmet, majd követtem a nappalijába. – Ne haragudj, hogy nem hívtalak – nyúlt mobiljáért. – Tudom, hogy mostanában nem nagyon jönnek össze nekünk a találkozások, de tényleg szerettem volna elmenni veled teniszezni.

-  Elhiszem – mosolyogtam halványan. – Mi a baj? Miért jött vissza? – kérdeztem. Felsóhajtott, majd az ágyra rogyott. Leültem mellé és szorosan megöleltem, hogy tudja, rám számíthat.

-  Hazajött meglátogatni a családját… és engem is – motyogta a végét. – Elég sok ideig voltunk együtt. Azt mondta nagyon hiányzom neki, de meg kell értenem. Én is kértem, hogy értse meg, miért nem tarthattam vele – mesélte maga elé meredve.

-  Erre ő? – éreztem, hogy itt még nem ért véget a beszélgetés.

-  Azt mondta, hogy szeret… - teljesen ledöbbentem. Micsoda? Jó, persze, érthető… De hogy képzeli, hogy idejön, elmondja, miközben tudja, hogy úgy is vissza kell mennie? Tényleg képes lenne elszakítani Bennit a Schalkétól? Az álmától?

-  És te? – nyeltem nagyot. Valamiért attól féltem, azt mondja, hogy ő is.

-  Szeretem egy kicsit, de már rég nem úgy, mint mikor együtt voltunk – vallotta be. – Aztán elmondtam neki, hogy egyébként is van egy másik lány…

-  Másik lány? – kaptam fel a fejem. Oké, ez talán még rosszabb.

-  Nem fontos – rázta a fejét.

-  Benni! Nekem az! Barátok vagyunk!

-  Szóval, van egy lány… - vallotta be.

-  Tényleg? Ki az? –kíváncsiskodtam.

-  Nem lényeges – rázta fejét tiltakozóan.

-  Már miért ne lenne az? – húztam fel a szemöldököm.

-  Mert ő nem lehet az enyém – szomorkodott.

-  Ugyan már! Miért ne lehetne? Bármi a tiéd lehet, csak harcolj érte! – biztattam. – De mesélj már! Ki ő?

-  Nem fontos! – ellenkezett. Bemásztam az ölébe, hogy szembe kerüljek vele. Így esélye sem volt menekülni.

-  Ismerem? – mosolyogtam.

-  Igen – sóhajtott. Végig gondoltam az összes közös lányismerősünket és azonnal leesett az ok, amiért nem lehet az övé. A lánynak barátja van!