17. rész

-  Gyorsan rendbe szedtem magam, majd előkerestem egy csinos ruhát a táskámból. Mivel este vacsorázni mentünk volna, így az a ruha, mostanra túl elegáns. Egy egyszerű répaszárú farmer mellett döntöttem egy fehér, vállrésznél kivágott felsővel és egy topánkával.
- Mehetünk? – Benni is felöltözött, hogy átvigyen Gelsenkirchenbe kocsival.
- Ez jó lesz? – most, hogy egyre közeledtünk a nagy találkozáshoz, kezdtem kicsit idegessé válni.
- Tökéletes – nyugtázta egy széles mosollyal. – Nyugi már, nem fog megenni – nevetett.
- Nagyon vicces – forgattam szemeimet.

Kocsival tényleg elég közel van Gelsen, így már értem Benni miért nem költözött el Halternből. Teljesen felesleges lett volna.
- Na, itt kiszállsz és egyenesen mész. Ott fog ülni valahol, majd úgyis felismeritek egymást – magyarázta Herr. Társkereső.
- Oké – motyogtam.
- Bármi van, hívj – nyomott apró puszit arcomra.
- Rendben – bólintottam. – Vigyázz magadra!
- Te is – sokat sejtetően mosolygott, majd megvárta, míg elhagyom a kocsit, mielőtt elhajtott.
Idegesen lépkedtem az étterem teraszán. Nem volt nagyszabású, inkább kávézóval egybekötött. Tökéletes hely egy rögtönzött reggelihez.
- Nina? – hallottam meg egy, még a Benniéhez képest is sokkal fiatalosabb hangot.
- Öhm.. szia – fordultam meg. – Julian – tettem hozzá.
- Juli – mosolygott, majd üdvözöltük egymást két puszival. – Hű, pont úgy nézel ki, mint amilyennek Bene leírt – felnevettem.
- Te is pont olyan vagy – bólogattam. – Bár bevallom kicsit féltem ettől az egésztől.
- Pedig nem bántottam még embert – mosolygott, miközben megjelent a pincér. Én omlettet rendeltem, Juli pedig franciapirítóst.
- Nem is emiatt, csak… nem vagyok az a randizgatós típus – magyaráztam.
- Én se – bólintott. - Nem is sok alkalmam lett volna rá…
- A foci? – kérdeztem.
- Is, meg persze az iskola, de én most sokkal inkább arra céloztam, hogy nem rég ért véget egy elég hosszú kapcsolatom, szóval…
- Ne haragudj, én nem tudtam... – kezdtem magyarázkodásba.
- Semmi baj, nem is tudhattad – mosolygott. – De váltsunk is témát! Úgy hallottam te is focizol.
- Így van – helyeseltem. – Bár most betegszabadságon vagyok…
- Izomhúzódás?
- Szakadás – húztam el számat. – És megrepedt a sípcsontom…
- Az kemény – fintorgott. – Remélem, hamar helyrejössz!
- Én is remélem – bólintottam.
A reggelinkkel nem húzták sokáig az időt. Éppen annyi ideig kellett várnunk, ami ideális, végül egy nagyon finom és nagyon gusztusos ételt tettek le elém. Próbáltam két falat között témát találni, de akárhogyis rögtönözni akartam, egyszerűen nem sikerült. Végül, kínomban már az időjárt kezdtem dicsérni.
- Szeretem, mikor így süt a nap – mosolyogtam halványan.
- Én is, csak ne jöjjön az a tikkasztó hőség – helyeslően bólogatni kezdtem a hallottakra. – Egyébként nekem a viharokkal sincs bajom. Lenaval megesett, hogy eláztunk, esőben csókolóztunk, sétáltunk vagy csak összebújtunk egy viharos estén… - ledermedtem kicsit, mikor szóba hozta volt barátnőjét. Ilyenekről beszélni egy randin bunkóság, nem de? – Jaj, ne haragudj! – kért azonnal elnézést.
- Semmi baj – mosolyogtam biztatóan.
Tovább beszélgettünk, bár nem a legizgalmasabb témákról, de sikerült azért normálisabb dolgokat is kitárgyalnunk, mint az időjárás. Julian nagyon szimpatikus srác, de hamar rájöttem, teljesen esélytelen, hogy bármi is legyen közöttünk a későbbiekben. Ez sosem lesz több mint, barátság. Egyrészről, hiába aranyos, humoros, kedves, mégse érzem irányába azt az igazi vonzódást, amit kellene. Másrészt, Julian a későbbiekben is többször felhozta volt barátnőjét, így a harmadik eset körül rá kellett jönnöm, még mindig őrülten szereti azt a lányt és ragaszkodik hozzá.
A reggelit Juli állta, esélyt se adva tiltakozásomnak, majd felajánlotta, hogy visszavisz Halternbe. Elfogadtam, hiszen mégiscsak egyszerűbb, mint szegény Bennit iderángatni.
- Én… jól éreztem magam – motyogta, miután leparkolt drága barátunk lakása előtt.
- Én is – motyogtam.
- Talán megismételhetnénk – vetette fel.
- Szerintem inkább hanyagolnunk kellene egy kicsit – meglepetten pillantott rám. – Nézd Juli, remek srác vagy és tényleg kedvellek, de csak, mint egy barátot és biztos vagyok benne, hogy ez kölcsönös. Szerintem inkább fel kellene hívnod Lenat és mondd el neki, mit érzel. Mondd el, hogy még mindig nagyon szereted, hidd el, meg fogja érteni! – kiadtam magamból mindent, amit gondoltam, és amit helyesnek éreztem. Tudtam, hogy erre van szüksége. Valakinek észhez kell térítenie mielőtt még késő lesz. Én is ilyen vagyok néha, azt hiszem.
Percekig csak némán meredt maga elé, majd közelebb hajolt és megölelt.
- Köszönöm – egy apró puszit is nyomott arcomra.
- Nagyon szívesen – mosolyogtam boldogan. – Menj, keresd fel, aztán meséld el, hogy mi volt!
- Rendben – kuncogott. – Remélem jól alakul.
- Én is – kinyitottam a kocsi ajtaját, mikor megpillantottam egy szőke hajú kukkolót Benni lakásának ablakában. – Szurkolok – mosolyogtam ismét Draxre.

Elhajtott én pedig egyenesen a lakásba siettem.
- Szia – sétált ki Bene a konyhából. – Máris itthon?
- Láttalak, te sunyi leskelődő – mindketten felnevettünk, mire kikaptam kezéből a konyharuhát, és mintha csak törölköző lenne a fenekére csaptam vele.
- Ne haragudj, de kíváncsi voltam, mi van – mosolygott boldogan. – Lesz új szerelmespár a környezetemben?
- Lesz – szeméből őszinte boldogság csillogott. Éreztem, neki tényleg fontos a boldogságom. – De nem én leszek az – ráztam a fejem. – Juli még mindig Lenat szereti, hiába próbálta titkolni. Így az unszolásomra végre fogja magát és megkeresi a lányt!
- Elloptad a másodállásom! – vágott vissza a törlőronggyal.
- Bocs Szivi, de én jobb vagyok – kacsintottam rá, majd a konyhába sétáltam egy pohár üdítőért.

A nap további részét együtt töltöttük. Benni elújságolta, hogy holnap találkozunk Andreassal és a szüleikkel, ami még boldogabbá tett. Ő ismeri a családom és végre én is meg fogom ismerni az ő családját.
Délben együtt főztünk ebédet. Nem lepődem meg, de Benni tényleg remek szakács. Örültem, hogy nem csak a hűtőajtóig lát a konyhában.
Ebéd után filmet néztünk elnyúlva a kanapén és csokit nassolva. Imádom, ráadásul húzhattam vele Bene agyát, mivel ő az edzései miatt, csak keveset ehet belőle. Bosszúból kiadós csikizést kaptam, minek eredményeképpen majdnem bepisiltem. Ha Juli nem küldi el pont akkor az üzenetet, hogy sikerült és Lenaval végre újra egy pár, én tényleg olyat teszek, mint még óvodás korom előtt. Persze, mikor ezt Benninek elmeséltem, csak nevetett.
Este aztán előrukkolt egy ötlettel, miután egyik ismerőse felhívta, mert bulit tart. Kitalálta, avassam fel a Juliannal közös vacsorára hozott ruhát és menjünk el szórakozni. Több hét ágyban való gyógyulgatás után nem kellett sokáig győzködnie.