23. rész

-  Ki az? – kérdeztem ismét.

-  Nina, ez tényleg nem fontos – rázta a fejét.

-  Dehogynem! Benni, most komolyan! Mondd meg! – utasítottam. Felsóhajtott, jelezve, hogy megadja magát, de amint szólásra nyitotta a száját, megszólalt a csengő. Lemásztam öléből, ő pedig felugrott és az ajtóhoz szaladt.

-  Szia – hallottam a köszönést, majd ahogy az ismerős hang viszonozza.

-  Itt van? – kérdezte.

-  Igen. Gyere be! – invitálta be. Felálltam és vártam, hogy barátom is belépjen.

-  Szia – mosolygott Mats bátortalanul.

-  Hello – bólintottam. Még mindig haragudtam kicsit.

-  Ne haragudj rám, oké? Csak néha nem tudom, mit tegyek, mikor így bepörögsz… - motyogta. Benni arca fura grimaszba torzult, mire felhúzott szemöldökkel néztem rá. Csak megrázta a fejét.

-  Nem haragszom – közelebb léptem hozzá és megöleltem.

-  Örülök – lehelt apró csókot számra. – Veled minden rendben? – fordult Benni felé, aki csak bólintott egy apró igent. Nem akart belemenni ebbe a Lisaval kapcsolatos témába, így én sem hoztam fel.

-  Holnap bepótoljuk? – kérdeztem kíváncsian. Már alig vártam, hogy teniszezni menjünk.

-  Ha Matsot nem zavarja – intett barátja felé.

-  Nem – rázta meg fejét a dortmundi.

-  Akkor érted megyek délelőtt – bólintott mosolyogva.

-  Máris elzavarsz? – kuncogtam.

-  Csak gondoltam kettesben szeretnétek lenni, én meg elszúrtam a napotok… - motyogta.

-  Dehogyis!! Teljesen megértem, hiszen tudod – léptem hozzá közelebb, hogy megöleljem. – Rád egyébként se tudnék haragudni soha – nyomtam puszit arcára.

-  Ennek örülök – mosolygott. – De tényleg jobb lenne, ha mennétek – suttogta, hogy csak én halljam. Matshoz jöttél, nem szeretném, ha én állnék közétek… Holnap találkozunk! – simította meg arcomat, majd rám kacsintott. Kétség kívül ő a legjobb és legfigyelmesebb barát a világon. Szorosan megöleltem, majd Matshoz léptem.

-  Holnap várlak! – intettem Benenek, majd összekulcsoltam Matssal ujjainkat és a kijárathoz indultunk. Jól megcsináltuk, most mehettünk ketten, két kocsival, ugyanoda. Egy gyors csók után elváltunk és a házáig követtem őt az autóval. Leültünk a kanapéra, majd összebújva egy kis ennivalóval a kezünkben megnéztünk egy filmet.

-  Mi baja volt Benninek? – érdeklődött már este, mikor bebújtam mellé az ágyba.

-  Szerelmes valami lányba… - sóhajtottam. Egyszerűen szétvetett a kíváncsiság, hogy nem tudom, ki az a lány.

-  Kibe? – kérdezte kíváncsian.

-  Nem tudom – húztam el a számat. Nem igazán akarta megmondani.

-  Értem – zárta le a témát. Közelebb hajolt és lágyan megcsókolt. Elnyújtottuk, hosszú csókolózásba kezdtünk, ám amint keze pólóm alá siklott reflexből leállítottam. Nem tudom, mi van velem. Szeretném, de nem megy. – Nina – forgatta szemeit.

-  Sajnálom – suttogtam. – Még nem megy.

-  Akkor mikor? Nina, én elhiszem, hogy neked nehéz, mert még soha nem… de nem gondolod, hogy ez azért túlzás? – húzta fel szemöldökét. Nem tudtam válaszolni. Őrült bűntudatom volt. Szerettem volna megadni neki, amire vágyik, de mégsem éreztem, hogy képes vagyok rá.
Csendben feküdtünk egymás mellett, ami még jobban növelte bűntudatomat. Hozzábújtam és vállába kezdtem suttogni.

-  Ne haragudj rám! Én tényleg szeretném, de az agyamban szinte azonnal bekattan valami, ami meggátol. Tényleg ne haragudj!

-  Nem baj – simogatta hátamat. – Várunk! – jelentette ki határozottan, majd magához ölelt. Bekapcsoltuk a tévét, meghallgattuk a gyors híreket, majd Mats keresett magának valami érdemleges műsort, miközben én elaludtam mellette.

Másnap délelőtt együtt reggeliztünk meg, majd a fürdőszobában rendbe szedtem magam. Gyorsnak ítéltem meg, de Mats és az óra szerint is, majd fél órába telt, mire felöltöztem, felkötöttem a hajam és felkentem egy nagyon vékony alapozóréteget.

-  Minek ez a nagy készülődés? Ő csak Benni! – mosolygott.

-  Nem is készülődtem nagyon – puffogtam. – Mindig ennyit készülődök.

-  Hát hogyne – mosolygott önelégülten. Finoman mellkasára csaptam, mire felhúzta szemöldökét és rám öltötte nyelvét. Ekkor szólalt meg a csengő, ami legjobb barátom érkezését jelezte. – Vigyázz magadra! Hívj, ha hazaértél! – kért.

-  Rendben – csókoltam meg. – Légy jó!

-  Mindig – kuncogott. Úgy egyeztünk meg, hogy ma már nem jövök vissza. Bennivel teniszezünk, majd hazaindulok, hogy én is folytathassam edzéseimet.

-  Szia – mosolyogtam Benere, miután kiléptem az ajtón.

-  Szia – hajolt közelebb, hogy puszival üdvözölhessen. – Indulhatunk?

-  Persze – mosolyogtam boldogan. – De külön megyünk – sütöttem le a szemem. – Abban egyeztünk meg Matssal, hogy már nem jövök utána vissza…

-  Okés – beraktuk táskámat a kocsimba, majd beült a sajátjába, én pedig követtem őt Gelsenkirchenbe. – Mi újság? – kérdezte, már a pálya bejáratánál. Belépőt kellett fizetnünk a használatáért, majd az öltözők felé indultunk.

-  Nem sok minden – vontam vállat. – És veled?

-  Nálam sincs sok változás – mosolygott.

-  És az a lány?

-  Milyen lány? – mosolygott tovább.

-  Akibe belezúgtál…

-  Senkibe se zúgtam bele! – ellenkezett.

-  Ne tagadd! Látszik! – próbáltam érvelni, bár nem különösebben láttam változást. Az én Bennim mindig ilyen önfeledt, mosolygós, szuper kedves és aranyos, mióta csak ismerem.

-  Nincs vele semmi – vont vállat. – A pályán találkozunk! – terelte el a témát és belépett a férfi öltözőbe. Legszívesebben utána mentem volna, hogy jól fenéken billentsem, amiért nem hajlandó végre elárulni többet a lányról.
A női öltözőbe léptem, teljesen üres volt. Leültem a pad egyik szélére és lepakoltam, majd gyorsan átöltöztem a toppomba és a rövidnadrágomba. Ezekben szoktam az Arénán kívül sportolni. Bezártam ruháimat a szekrénybe, amit minden személynek a biztonság érdekében adnak, majd kiléptem a folyosóra. Bene is akkor fejezte be a készülődést. Egy fekete sportnadrágot viselt, a hozzá tartozó kék-fekete pólóval. Mindkettő Adidas volt. Elmosolyodtam. Az én toppom is Adidas márkájú volt, fekete-fehér színben.

-  Összeöltöztünk – kuncogott ő is.

-  Igen – mosolyogtam.  A pályára mentünk, egy-egy ütővel. Jó sok labda állt a rendelkezésünkre. Felvettük az elsőt és játszani kezdtünk. A tenisz nagyon jó sport, úgy vélem. Kikapcsol és felszabadít. Játszottunk egy szettet, amit Bene nyert meg, majd kiültünk kicsit inni. Némán ült mellettem, mire hirtelen felindulásból kiböktem, ami szívemet nyomasztja.

-  Le akarok feküdni Matssal – ledermedt és a földre köpte a szájában lévő italt.