- Mi? – motyogta.
- Meg akarom tenni, de… de nem megy! Mindig,
mikor kicsit is közelebb kerülnénk ahhoz, muszáj visszakoznom. Képtelen vagyok
megtenni – ráztam a fejem. – Mi a baj velem? – kérdeztem könnyes szemekkel.
- Semmi baj nincs veled – ölelt meg. – Talán
kicsit félsz. Ez neked még új, viszont neki már nem. Próbálj megnyugodni! Ha
érzed, hogy készen állsz rá, akkor nem tudsz majd visszakozni – simogatta meg
az arcomat. – Nem kell félned – rázta meg a fejét. – Mats biztosan nagyon
vigyázz majd rád…
- Igen, biztos – bólintottam. – De mi van, ha
nem leszek benne elég jó?
- Hülyeség! De ha így is lenne… mindenki volt
kezdő, ezt ne felejtsd el! – fejemet a mellkasába fúrtam, karjaimmal pedig
átkaroltam nyakát.
- Köszönöm – motyogtam. – Fogalmam sincs, mihez
kezdenék nélküled.
- Barátok vagyunk, természetes, hogy segítek –
nyomott apró puszit fejem búbjára. Jó érzés volt kicsit elbújni az ölelésében.
Mint a kisgyermekeknek, mikor szüleikhez bújnak, otthont jelentett. – Öhm.. –
felemeltem a fejem, hogy lássam, miközben elmondja, amit szeretne. – Johannának
lesz a születésnapja jövő héten és tartunk egy kis bulit. Volna kedved eljönni?
– mosolygott.
- Persze. Nagyon szívesen – bólintottam.
Szombaton lesz a szezon utolsó meccse, a srácoknak, pedig az utolsó. A Dortmund
már megünnepelte címvédését, A Schalke a főtáblás BL indulást, a Bayern pedig
BL döntős és kupadöntős is. A mi csapatunk is közel áll a bajnoki címhez, de
még semmi sem dőlt el. A legutóbbi meccsen öt perc játékidőt kaptam, bízok
abban, hogy ezúttal többet is kaphatok majd. – Vasárnap lesz?
- Szombat este, vasárnap reggel… - kuncogott.
- Akkor meccs után jövök – bólogattam.
- Köszönöm – mosolygott.
- Örömmel teszem – nyomtam puszit az arcára. –
Na, gyere! Hadd verjelek le egy visszavágóban!
- Úgy is én
nyerek – nevetett.
Egész héten gondolkodtam azon, amit Benni
mondott, de mégse éreztem tökéletes megoldásnak. Nem itt lesz a probléma
gyökere. Szerda körül aztán Mats felhívott, valami fontosat akart mondani. Mint
később kiderült, kitalálta, hogy vacsorázzak nála szombaton, töltsünk együtt
egy romantikus estét. Már mindent megszervezett. Féltem kimondani, de végül
megtettem.
- Benni meghívott a húga születésnapjára! –
meséltem. Nem bántam meg, hogy elígérkeztem. Matssal bármikor lehetek, de a
Höwedes családdal nem. Márpedig nagyon kedvelem őket.
- Óhhh, értem – mondta kissé gúnyos
hangsúllyal.
- Most mi van? A barátom, és kedvelem Johannát!
– jelentettem ki.
- Tudom. Csak furcsa, hogy, ha Benniről van
szó, te azonnal rohansz fejvesztve, hogy teljesítsd a dolgod, én pedig háttérbe
kerülök!
- Ez nem igaz! Benni a legjobb barátom, veled
viszont együtt járok! Szerintem az utóbbi időben jóval több időt töltöttem
veled, szóval nincs mit a szememre vetned! – fakadtam ki.
- Nincs mit? Nina, hiszen mindig arra vágysz,
hogy vele legyél! ne is tagadd, csak rád kell nézni! Lehet, te nem ismered be,
de így van! – magyarázta.
- Hülyeség! Veled járok. Egyébként is , Benni
szerelmes valami csajba…
- Ébresztő! Nyisd már ki a szemed! Az a lány TE
VAGY! – nagyokat pislogtam a szavak hallatán, majd elvetettem a dolgot. Az nem
lehet..
- Nem. Nem. Mi csak barátok vagyunk! –
leginkább magamat próbáltam erről meggyőzni.
- Óh, igen. Nina, szerinted miért nem feküdtél
még le velem? Mert nem vagy szerelmes! De, majd te is megtapasztalod! Amikor
igazán szerelmes leszel nem fog számítani, mióta vagytok együtt, hol vagytok,
mennyi a rizikó, a karjai között el fogod tudni engedni magad – magyarázott
tovább.
- De én… - kezdtem magyarázkodni.
- Ne csüggedj! Valahogy éreztem, hogy ez nekünk
nem fog menni… Menj el hétvégén abba a buliba és mondd el neki, hogy mit érzel!
Sőt, mondd el magadnak is, hogy végre észrevedd! – motyogta. Nem tudtam
megszólalni, így elköszönt és inkább letettem. Miket hadovál itt össze?
Teljesen elrugaszkodik a realitás talajától! Benni és köztem nincs semmi, csak
barátság!
Megbélyegezte a többi napomat is. Furcsamód azonban nem a szakítás miatt bánkódtam, hanem azon gondolkodtam, amit mondott. Péntek végül megvitattam a dolgot a csajokkal. Beszéltem Heidivel, írtam Janának és felhívtam Ariellát is. Meglepetésemre, mind helyeseltek, miszerint Matsnak igaza van és csak azért nem hiszem el, mert nem látom magunkat kívülről. Matsnak még nem hittem, de mikor már négyen mondják, abba van valami kis igazság. Így szombat délelőtt, mikor Benni felhívott, hogy egyeztessünk az estéről, nem bírtam magammal és rákérdeztem. Pont a mondókája közepén tartott én pedig mint egy bunkó fojtottam belé a szavakat.
Megbélyegezte a többi napomat is. Furcsamód azonban nem a szakítás miatt bánkódtam, hanem azon gondolkodtam, amit mondott. Péntek végül megvitattam a dolgot a csajokkal. Beszéltem Heidivel, írtam Janának és felhívtam Ariellát is. Meglepetésemre, mind helyeseltek, miszerint Matsnak igaza van és csak azért nem hiszem el, mert nem látom magunkat kívülről. Matsnak még nem hittem, de mikor már négyen mondják, abba van valami kis igazság. Így szombat délelőtt, mikor Benni felhívott, hogy egyeztessünk az estéről, nem bírtam magammal és rákérdeztem. Pont a mondókája közepén tartott én pedig mint egy bunkó fojtottam belé a szavakat.
- Én vagyok az a lány, akibe szerelmes vagy? –
köpni-nyelni nem tudott a hallottak után.
- Ezt honnan veszed? – válaszolt végül
kérdéssel a kérdésre. A legjobb módszer, hogy kitérjen a válaszadás elől.
- Mats mondta először, majd Heidi, Jana és még
Ariella is, pedig egymástól függetlenül beszéltem velük – magyaráztam. –
Válaszolj, Benni! Én vagyok az?
- Te nyomoztatsz utánam? – esett nekem. – Ha
nem lehetsz itt, akkor rám küldöd a drága barátod vagy Ariellát? Szép kis barát
vagy mondhatom – morgott a telefon végén.
- Benn,i én… - kezdtem volna bele, de rám
csapta a telefont. Megsemmisülve ültem a készülékkel a kezemben. Ez meg mi
volt? Mitől akadt így ki? Még sose láttam ilyennek.
A meccsből ezúttal húsz percet kaptam, de most nem bántam. Nem igazán tudtam koncentrálni, több hibát is vétettem, melyekbe a meccsünk is kerülhetett volna, ha nincsenek a csapattársaim. Az edző, Heidi és a többiek persze azonnal észrevették, hogy valami nincs rendben nálam. Edző bá’ közölte is, ha nem térek vissza fejben is, nem játszhatok teljes meccseket. Most azonban valahogy nem hatottak meg szavai. Csak a Bennivel történt veszekedésünk járt a fejemben.
A meccsből ezúttal húsz percet kaptam, de most nem bántam. Nem igazán tudtam koncentrálni, több hibát is vétettem, melyekbe a meccsünk is kerülhetett volna, ha nincsenek a csapattársaim. Az edző, Heidi és a többiek persze azonnal észrevették, hogy valami nincs rendben nálam. Edző bá’ közölte is, ha nem térek vissza fejben is, nem játszhatok teljes meccseket. Most azonban valahogy nem hatottak meg szavai. Csak a Bennivel történt veszekedésünk járt a fejemben.
- Mi volt? – ült le mellém Heidi az öltözőben.
- Nem tudom – suttogtam. – Azt mondta nyomozok
utána. Teljesen nekem esett! – ráztam a fejem hitetlenkedve. Szólásra nyitotta
a száját, de csipogni kezdett a mobiltelefonom. Ari írt.
Nem tudod mi történt Bennivel? Ma borzalmasan játszott, meg is sérült! Ráadásul nem akar menni a húga születésnapjára!
Megmutattam Heidinek is az SMS-t.
Nem tudod mi történt Bennivel? Ma borzalmasan játszott, meg is sérült! Ráadásul nem akar menni a húga születésnapjára!
Megmutattam Heidinek is az SMS-t.
- Tedd, amit a szíved súg! – tanácsolta.
Megérintettem a medált, amit még Bennitől kaptam a születésnapomra és ekkor
tudatosult bennem igazán, hogy tényleg igazuk volt a többieknek, nem csak
Bennit illetően. A dolog kölcsönös. Szeretem őt!
- Mondd meg Bastinak, hogy üdvözlöm! –
pattantam fel. Bedobáltam a mezem a táskámba, majd kiviharoztam az öltözőből.
Hazamentem, előkerestem az új ruhámat, amit direkt a bulira készültem felvenni
még a hét elején. Letusoltam, belebújtam, felöltöztem, megcsináltam a hajam,
majd bepattantam a kocsiba. Tárcsáztam Ariella számát és kihangosítottam. –
Szia. Mentek a buliba, ugye? – hadartam, mintha ezzel megrövidíthetném az utat.
- Már itt vagyunk. Miért? – kérdezte.
- Benni ott van?
- Igen. Julian kiosztotta, hogy nem hagyhatja
cserben a húgát, szóval eljött – magyarázta.
- Úton vagyok – bontottam a vonalat. Már alig
vártam, hogy odaérjek. Még mindig nem tudom felfogni, hogy lehettem ennyire
vak. Miért nem vettem észre, hogy mit érez? És azt, hogy én mit érzek? Hiszen
még soha senkihez nem ragaszkodtam így!
Türelmetlenül doboltam a kormányon, míg el nem értem Halternbe. Kerestem egy helyet, ahol megállhattam az autóval, majd amennyire a magas sarkú cipők engedték, berobogtam a házba.
Türelmetlenül doboltam a kormányon, míg el nem értem Halternbe. Kerestem egy helyet, ahol megállhattam az autóval, majd amennyire a magas sarkú cipők engedték, berobogtam a házba.
- Szia, Nina – mosolygott boldogan Johanna,
mikor meglátott.
- Szia. Boldog születésnapot! – öleltem meg,
majd átnyújtottam a dobozt, benne egy sállal és egy hozzá illő körömlakkal. Ha
valaki nem tudná, a németek imádják a sálat. Johanna is.
- Köszönöm – mosolygott.
- Bennit nem láttad? – kérdeztem bátyjáról.
- De. Bement a régi szobájába valamiért –
intett a helység felé. Odasiettem, nem törődve a sok ismerős arccal, akik engem
szólongattak, nekem köszöntek. Benyitottam a helységbe, Bene pedig meglepődve
pillantott rám. Becsuktam magam mögött az ajtót és közelebb léptem hozzá.
- Szia – motyogta. – Mit keresel itt?
- Te hívtál meg, emlékszel?
- Az még azelőtt volt, hogy nyomoztál utánam –
vetette oda.
- Nem nyomoztam utánad! Valamit félreértettél!
És nem is hagytad, hogy végig mondjam, amit akartam, a telefonba – átvettem a
szót és nem is voltam hajlandó visszaadni, míg végre el nem mondom, amit
akarok. – Én is szeretlek – mondtam ki végre hangosan is a szavakat, majd
lábujjhegyre emelkedtem, hogy lágyan megcsókoljam. Meglepődött, de nem
visszakozott. Átkarolta derekamat, így közelebb húzva magához. Lágyan, hosszúra
nyújtva viszonozta csókjaimat.
Majd húsz perccel később, még mindig csókolóztunk. Az ágyon ültünk, az ölébe húzott. Elszakadt tőlem, de már nem csak levegőért.
Majd húsz perccel később, még mindig csókolóztunk. Az ágyon ültünk, az ölébe húzott. Elszakadt tőlem, de már nem csak levegőért.
- Egy szemétláda vagyok! Nem szabad ezt
tennünk! Mats jobbat érdemel ennél! – rázta a fejét.
- Mi? – Hogy jött ide Mats? Letolt az öléből,
felállt és járkálni kezdett.
- Ha ez kiderül, engem megöl – rázta a fejét.
Ekkor értettem meg. Benni még nem tudott a szakításunkról.
- Mats és én még szerdán szakítottunk –
kuncogtam. – Akkor mondta el, hogy szeretsz, és, hogy én is téged –
magyaráztam.
- Tényleg? – állt meg meglepetten.
- Igen – bólogattam. –Programot tervezett mára,
de mondtam, hogy elígérkeztem neked, mire ő jött azzal, hogy mert neked mindig
mindent… És utána a többi – mosolyogtam. Válaszként felhúzott az ágyról és
lágyan megcsókolt. Nem mondom, hogy jobb pasi, mint Mats, de a tény, hogy
minden egyes érintésénél majd kiugrott a szívem a helyéről, arra utalt,
helyesen döntés volt Matstól, hogy szakított velem. Sosem tudnám őt így
szeretni.
Végre Nina is rájött!!! (bár jó nagy segítségre volt szüksége) :DDD
VálaszTörlésBenni kicsit félreértette a dolgokat, de végül hál' Istennek és persze NEKED mindenre fény derült!!!
Várom a folytatást!
Puszi :)
Szia!
VálaszTörlésVégre! Hát komolyan úgy megvárakoztattad az embert, hogy az valami hihetetlen. De még a várakozás egy kicsit keserű volt, a végkifejlet annál édesebb. Annyit vártam erre és végre ez is megtörtént, nagyon örülök.
Nina nem látta a fától az erdőt. Szinte mindenkinek feltűnt csak neki nem, hogy izzik a levegő kettőjük között. Pedig Benni azért kimutatta, mit érez a lány iránt. Csak Nina nem vett észre semmit belőle. Mats egy kicsit sajnálom, csak hogy érezze ő is a törődést, de a Benni-Nina párosnak ezerszer jobban örülök. Kíváncsi vagyok, ezek után hogyan tovább.
Nagyon nagyon tetszett a rész, és várom a folytatást!
Puxxx: szittyke