25. rész

  Amint meghallottuk, hogy kint elkezdenek ujjongatni a tortának, kiosontunk és Johanna mellé álltunk. Benni és Andreas, a két féltő báty. Nagyon aranyosak voltak. Közben köszöntem Ariellának és Lewisnak, akik két méterrel mögöttem álltak.

-  Na, mi volt? – suttogta fülembe barátnőm.

-  Azt hiszem összejöttünk – motyogtam, mire belőle majdnem kitört egy sikoly.

-  Na, végre – ölelt meg. Szerencsére a vendégek figyelmét lekötötte Johanna és a torta, így nem figyeltek ránk.

-  Gratulálok! – ölelt meg Lewis is.

-  Köszi – mosolyogtam önfeledten.

-  Kérsz tortát? – fordult felém Benni, miközben kezét derekamra simította.

-  Naná – vigyorogtam.

-  Ja igen, ez a te esetedben nem kérdés – kuncogott.

-  Nem is vagyok kövér – tátottam el a számat.

-  Az nem, csak édességmániás – apró puszit lehelt arcomra, majd visszafordult húgához, aki éppen születésnapi tortájának szeleteit osztotta széjjel. Két tányérral tért vissza és intett szobája felé, hogy menjünk vissza. Örültem neki, mert lényegesen csendesebb volt, mint a ház többi részében lenni.

-  Nagyon finom – mosolyogtam az első falat után.

-  Igen – bólintott. – Bár, az én születésnapomon gyümölcsös-csokis volt, az egy kicsit jobban ízlett – vallotta be.

-  Kár, hogy nem kóstolhattam meg – húztam el a számat. – Na, majd négy év múlva.

-  Négy? – kuncogott.

-  Hát az igazi szülinapod, akkor lesz – simogattam arcát.

-  Jókor születtem én is – mosolygott.

-  Különleges vagy, ez is bizonyítja – közelebb hajolt és lágyan megcsókolt. Közben a tányérjáról a süti krémje kicsit belekenődött a nyakamba. – Ezt direkt csináltad – tátottam el a számat. Persze tudtam, hogy nem így van, de jól esett szekálni.

-  Nem is – mosolygott.

-  Na, persze – belemártottam ujjamat a torta habjába, majd orrára kentem.

-  Hé! – letörölte, majd ő is habot kent ujjára, de az én tortámból és végighúzta ujját az arcomon. – Ha te így, akkor én is – kacsintott.

-  Ezért kikapsz, Benedikt Höwedes! – letettem a tányért, letöröltem arcomról a habot és végigkentem arcán. Kisebb hab háború alakult ki közöttünk, melynek az ajtó nyitódása vetett véget.

-  Ti meg, hogy néztek ki? – kuncogott Julian.

-  Sziasztok – mosolyogtunk rá és barátnőjére.

-  Mi csak játszottunk… - mosolyogtam.

-  Nina terrorizál – húzogatta nóziját Bene.

-  Micsoda? – tátottam el a számat. – Hiszen te kezdted! Pimasz módon összekentél!

-  Persze-persze – kuncogott, mire hirtelen felindulásból megfogtam a tányérom és a tortával együtt a képébe nyomtam. Julianból kitört a nevetés és én sem bírtam sokáig visszatartani. – Ezért még kapni fogsz – csóválta fejét, majd a fürdőszobába indult. Követtem, mert még a hajamban is tortahab volt. Megmosakodtunk, majd leültünk Juliék mellé. Bemutatta nekem a barátnőjét, Lenat, aminek külön örültem. Nagyon rendes, kedves és szimpatikus lány.

Beszélgettünk egy darabon. Meséltünk nekik arról is, hogy milyen irányt vett kapcsolatunk, de megkértük, egyelőre ne hangoztassák. Nem akartuk, hogy a sajtó lecsapjon ránk, miután nemrégiben Matssal már lefényképeztek. Végül hajnalhoz közeledve már elég fáradtak voltunk a mai meccseink után, ráadásul szerettünk volna kicsit kettesben lenni. Elbúcsúztunk mindenkitől és elindultunk Benni rezidenciájára. Otthonomként tértem be a kis lakásba. Imádtam, hogy otthonosságot sugallt minden apró része. Lerúgtam a cipőmet, melyben már jócskán fájt a lábam, majd megvártam, hogy Benni bezárja az ajtót és hasonlóképpen tegyen.

-  Nem vagy éhes? – puszilt meg.

-  Nem – ráztam meg fejemet, majd lábujjhegyre álltam, hogy megcsókolhassam.

-  Végül is – motyogta ajkaim közé. – Ez tényleg jobb elfoglaltság – karjaimat nyaka köré fontam, ő pedig ölébe kapott és a hálószobába vitt, hogy lefektessen az ágyra. Hosszan csókolóztunk, ki tudja hány perc vagy óra telt el addig, de éreztem, egyre jobban, egyre többre vágyom belőle.
Kezem önkéntelenül pólója széléhez csúsztattam és elkezdtem feljebb húzni. Lefagyott karjaim között.

-  Nina, én nem akarom erőltetni, ne hogy ezt hidd – simogatta meg arcomat.

- Tudom – bólintottam. – De én szeretném. Veled! – újabb csókot leheltem ajkaira. Még mindig nem volt biztos benne, hogy komolyan gondolom, pedig így volt. Meg akartam tenni. Most és vele.
Engedte, hogy lehúzzam pólóját, majd keze lassan besiklott ruhám alá. Ujjaimmal mellkasát cirógattam. Jó érzés volt végigsimítani kidolgozott felsőtestén. Persze nem volt egy izompacsirta, de pont elég izmos volt ahhoz, hogy meg tudjon védeni, bármi történjék.
Lágy csókokat lehelt nyakamra, miközben lehúzta a ruha cipzárját. Hamar megszabadított tőle, hogy tovább kényeztethessen, én pedig ösztönösen cirógattam testét, hasonló elégedettséget kiváltva belőle, mint amilyenek belőlem törtek fel sóhajokként.