26. rész

   Lágy simogatásokra ébredtem. Elmosolyodtam és csak utána nyitottam ki szemeimet. Nem álmodtam, még mindig Benninél voltam, az ágyában.

-  Jó reggelt – dörzsölgettem szemeimet.

-  Neked is – apró puszit nyomott ajkaimra. – Csináltam reggelit! – tett ölembe egy hatalmas tálcát tele ínycsiklandozó ételekkel és gyümölcslével.

-  Köszönöm – apró csókkal jutalmaztam, majd felültem mellé, hogy nekilássak a reggelinek. Bár elmondása szerint csipegetett a készítés közben, szerencsére hajlandó volt velem reggelizni. Jó érzés volt, hogy mindketten focisták vagyunk, ezért nem kell olyan ételeket ennünk egymás előtt, mely a másiknál bűnbeesésnek számítana.
Miközben falatoztam, elgondolkodtam. Matsnak igaza volt. Ha igazán szeretsz valakit, nem érdekel mennyi idő telt el, biztos vagy benne, hogy vele megteheted. Persze nyilván nem arra gondolt, hogy az első éjszaka tegyem meg Bennivel, de nem bánom, hogy így alakult. Még sosem voltam ennyire boldog. Tökéletes volt az éjszakánk, Bene minden érintése, mozdulata lágy volt és odafigyelt arra, hogy nekem is tökéletes legyen. Eleinte kicsit fájt, de erről igazán nem ő tehetett.

-  Min merengsz? – mosolygott.

-  Csak azon, hogy Mats mennyire belém látott – vallottam be. – Azt mondta a szakításunkkor, hogy azért nem tudtam vele lefeküdni, mert nem voltam szerelmes és, hogyha az leszek, akkor nem fog számítani mióta járunk, érezni fogom, hogy odaadhatom mindenem és… és te pont ilyen vagy nekem – elpirultam a végére, amit mosolyogva nyugtázott.

-  Szeretlek – lehelt apró csókot ajkaimra. – Örülök, hogy én lehettem ez a különleges személy az életedben – vallott színt ő is. – És nagyon remélem, hogy jól érezted magad.

-  Soha jobban – lágyan megcsókoltam, majd kimásztam az ágyból, hogy kivigyem a tálcát. Az első kezembe akadó rongyot, Benni pólóját kaptam magamra.

-  Jól áll – szólt utánam.

-  Legalább addig se rajtad van – kacsintottam rá.
Elmosogattam, majd visszasétáltam hozzá a hálószobába, mire csörögni kezdett a mobilom. A kijelzőre pillantottam. Lukas.

-  Szia, bátyókám- mosolyogtam a készülékbe. Benni a tévét kapcsolgatta, valami értelmes műsor után kutatva.

-  Jó reggelt, drága húgocskám! Mire véljem, hogy Bastiantól kell megtudnom, szakított veled Mats? – kérdezte felháborodottan. Persze nem sértődött meg igazán, de szerette eljátszani.

-  Sajnálom, de még nem volt alkalmam telefonálni… - magyarázkodtam. Közben azért felvéstem az agyamba, hogy Bastiant még ki kell nyírnom, amiért nagyobb a szája, mint a bécsi kapu.

-  Értem. Bocs, csak szeretném, ha tudnád, hogy igenis érdekel, hogy mi minden történik veled. Te vagy az egyetlen húgocskám és szeretlek! – még a végén könnyeket csal a szemembe..

-  Én is szeretlek – mosolyogtam. – Tényleg sajnálom, hogy nem hívtalak, de először magamban kellett tisztáznom pár dolgot – magyaráztam neki. – Most azonban elárulok valamit, amiről még Bastiék nem tudnak – suttogtam sejtelmesen a telefonba.

-  Na, halljam! – lett kíváncsi.

-  Összejöttem Bennivel – oldalra pillantottam, így jól láttam, hogy az említett elmosolyodik a szavak hallatán.

-  Höwedessel? – kérdezett vissza bátyám.

-  Miért hány Bennit ismerünk? – forgattam szemeimet. – Igen, vele! Rájöttem, hogy mindvégig szeretett és én is őt. Csak tudod, néha kicsit lassú és vak vagyok.. – vallottam be.

-  Igen, elég egyértelmű volt, hogy nem vagy neki közömbös – helyeselt ő is. – Boldog vagy, hugi?

-  A lehető legboldogabb – mosolyogva ejtettem ki a szavakat.

-  Nekem csak ez számít. Örülök nektek! És üzenem neki, hogy vigyázzon ám rád! – maga is hallotta, így nem kellett megszólalnom.

-  Úgy lesz – válaszolt hangosan, hogy bátyám is hallja.

-  Ja, ott vagy nála? – kérdezte.

-  Igen, most itt. Délután benézzek hozzátok? – jutott eszembe az ötlet. – Mielőtt haza megyek..

-  Jól hangzik – állapította meg. – Oké, akkor majd várlak és beszélünk. Addig meg érezzétek jól magatokat! Vagy egymást…!

-  Le se tagadhatnád, hogy Bastian a haverod – fogtam fejem a beszólásától. – Majd megyek. Szia, puszi.

-  Szia-szia – kuncogott. Visszacsúsztattam a készüléket az éjjeliszekrényre, majd Bennihez bújtam.

-  Mit csináljunk ma? – hajtottam fejem a vállára.

-  Hát, először is be kell vásárolnom, mert üres a hűtő – tájékoztatott mosolyogva. – Utána.. mivel nem voltak randevúink, arra gondoltam, bepótolhatnánk és elmehetnénk, mondjuk piknikezni a tópartra.

-  Szuperül hangzik! – lelkesedtem. – Elmegyek tusolni, és utána mehetünk vásárolni, ha gondolod – simogattam meg arcát.

-  Nem gond? – kérdezte aggódva.

-  Ne butáskodj! – mosolyogtam. – Szívesen elkísérlek – kaptam egy jutalom csókot, majd tényleg bementem végre a fürdőszobába. Letusoltam, majd felvettem a rövidnadrágom és a pólóm. Még jó, hogy tanultam a múltkori esetből, mikor Bastiannál a vízbe dobtak és azóta akárhova megyek, viszek magammal pótruhát. Na meg, egyértelmű volt számomra, hogy nem fogom bírni hosszútávon a magas sarkút, ahhoz a ruhához pedig csak az megy… 
Miután kiűztem fejemből a ruhaviseléssel kapcsolatos gondolatokat, megigazítottam a hajamat is, majd visszasétáltam Bennihez. Ő is felöltözött, előkészítette a kocsi kulcsát és még egy bevásárló listát is írt magának. Gondos fiú.

-  Jól nézel ki – mosolygott rám.

-  Mindig ezt mondod – csókoltam meg.

-  Mert mindig így van – vont vállat. Az ő kocsijával indultunk neki. Bevásárlóközpontba mentünk, a kisbolt helyett, amit megértek. Én se szeretek állandóan eljárogatni a boltba, itt legalább mindent egybe megvehet. Fogtunk egy bevásárlókocsit és azzal száguldoztunk a sorok között. A listán lévők mellett persze még bepakolt pár dolgot, amit szeme megkívánt. Jó egy órát, ha nem másfelet töltöttünk itt, míg végre hazaindultunk. Csináltam pár szendvicset, miután kipakoltunk. Addig Benni összeszedte a pokrócot és a kosarat, amelybe pakolunk.

-  Az üdítők? – kerestem a hűtőben, de nem találtam.

-  Az előbb pakoltam be – adott puszit arcomra.

- Oké, akkor kész vagyunk! – jelentettem ki elégedetten. Bezártuk a lakást és biciklivel indultunk el a tópartra.