2012. augusztus 27., hétfő

29. rész


-  Örülök nektek – mosolygott Heidi.
-  Én annak, hogy boldog vagy – Basti tényleg kezdett kicsit olyanná válni, mint egy testvér.
-  Köszönöm – öleltem meg őket. – És azt is, hogy elvittétek Sütit, miután úgy leléptem.
-  Nincs mit – mosolyogtak. – Imádjuk őt! Cukipofa!
-  Én is – húztam ölembe az ágyon heverésző csöppséget. –Óh és Heidi… jön egy meglepetésvendég a kupadöntőnkre! – tájékoztattam pimasz mosollyal.
-  Ki? – nézett rám értetlenül.
-  Körülbelül ekkora – mutattam az ágy mellett Louis testmagasságát. – És szuperaranyos!
-  Louis? – ragyogtak fel ő szemei is. Mindannyian imádtuk!
-  Ez nem ér – dünnyögte Basti. – A miénkre meg senki nem jön…
-  Gondolatban veletek leszünk – bizonygattam. – Náspángoljátok el őket!
-  Rajta leszünk! – nevetett.
-  Óh, egyébként Basti…. – jutott eszembe, bosszúval tartozom.
-  Igen? – kérdezte kíváncsian. Hozzávágtam egy párnát.
-  Tegyél lakatot arra a nagy szádra – kacsintottam rá, mire felnevetett.
-  Lukas?
-  Ő bizony! – nevettem én is.
Ezt követően már csak annyit beszéltünk meg, hogy ideje hazaindulniuk. Heidit látom holnap az edzésen, Basti meg... nos, valahogy mindig összefutunk, ettől nem félek.
Miután magamra maradtam letusoltam, kitereltem Sütit az udvarra, majd bebújtam az ágyamba és hamar álomba szenderültem.
Másnap még edzés előtt felhívtam Janát, aki elárulta, bár Marko nem tud jönni a meccsünkre, ő biztosan ott lesz és vigyáz majd Louisra. Örültem a hírnek! Annak azonban még jobban, mikor az edzőm közölte, szeretne most már egész meccsre betenni. Itt volt az ideje! Majd’ ki ugrottam a bőrömből egész nap. Mikor este Bennivel beszéltem, szegény alig jutott szóhoz. Pedig most az internet csodáit kihasználva, kameráztunk. Meg is jegyezte, hogy szeretne sokszor ilyen boldognak és pörgősnek látni. Hát, majd megpróbálom teljesíteni…
A következő hét elején utaztam újra hozzá. A TUS Haltern, tehát Benni szülővárosának csapata küzdött a Schalkeval egy barátságos meccs keretében. Több szempontból is különleges volt. Bár Benni nem játszhatott sérülése miatt, mindenképp jelen akart lenni, hiszen édesapja a TUS Haltern edzője. Megígértem, hogy én is kimegyek, de az élet keresztülhúzta számításaimat és segítenem kellett anyámnak, így megcsúsztam az időben. Benni szerencsére megértő volt, mikor felhívtam.
-  Itt vagyok! – öleltem meg. Már vége volt a meccsnek és interjúban faggatták mit gondol arról, hogy Juli is vele mehet az edzőtáborba.
-  Szia, Kicsim – nyomott puszit a számra.
-  Ne haragudj, hogy elkéstem.. – dünnyögtem ölelésében.
-  Semmi baj – simogatta a hátam. – Megértem – Elindultunk hazafele, de még megvártuk Benni édesapját is. Bene addig elmesélte milyen volt a meccs, majd induló csapattársaitól is elköszöntünk.
-  Örülök, hogy látlak! – ölelt meg Wilfred.
-  Én is örülök – viszonoztam ölelését. Mivel kocsival jöttem idáig, én fuvaroztam haza az idősebb Höwedest, majd a fiával együtt hazamentünk lakásába. – El sem tudom mondani, milyen jó, hogy itt lehetek – huppantam le a kanapéra.
-  Hidd el, én is ezt érzem! – húzott magához. – Mi újság?
-  Nos, hamarosan kupameccs… - motyogtam. – Úgy fest, játszhatok teljes meccset – újságoltam.
-  Örülök – simogatta karomat. – És otthon?
-  Süti jól van. A szülőkkel meg… csak a szokásos – motyogtam. Belecsókolt a hajamba. – És veled? – játszadoztam ujjaival.
-  Gyógyulgatok – mosolygott rám. – Remélem, jól sikerül az EB!
-  Jól fog! Én bízom a csapatban!
-  Örülök – hajolt közelebb. Lágyan megcsókolt, majd keze lejjebb siklott, végig simított combomon.
-  Menjünk a hálóba – suttogtam szájába. Felállt majd ölébe kapott és egészen az ágyáig meg se álltunk. Hosszú, gyönyörű, boldog éjszaka vette kezdetét, amire szükségünk is volt, mielőtt több hétre elválunk.

Reggel valaki keze ráragadt a csengőre. Őrült módjára, szüntelen szólt az a hangos, kellemetlen, már-már fülsértő szólam.
-  Nem nyitod ki? – dünnyögtem.
-  Nem – tiltakozott. – Majd elmegy.
-  Mire megőrülünk a csengőtől – motyogtam. Felálltam, majd csak úgy, mint legutóbb, magamra kaptam Benni pólóját. Így siettem ajtót nyitni.
-  Szia, kislány! – vigyorgott Julian.
-  Szia – ásítottam. – Miben segíthetek hajnali… - hátráltam egy lépést, hogy a faliórára pillantsak. – Tizenegykor.
-  Lénának programja van ma, szóval gondoltam boldogítalak titeket – mosolygott tovább.
-  Ez nagyon kedves ötlet volt tőled – engedtem felé egy vigyort, majd hagytam, hogy beljebb lépjen és a háló felé indultam. – Szolgáld ki magad, addig szólok a kapitányodnak! – Leült a konyhába én pedig a hálóba sétáltam. Benni az oldalán fekve aludt és nem úgy nézett ki, mint akinek szándékában áll a közeljövőben kimászni az ágyból. Ez a gond a focistákkal. Ha nem edzenek vagy meccsen vannak, idejük többségében csak lustálkodnak. – Ébresztő, álomszuszék! – simogattam arcát. Nem reagált, vagy csak nem akart. – Benedikt Höwedes! Ne kelljen keményebb módszerekhez folyamodnom! – semmi reakció. Feltérdeltem mellé az ágyra, kihúztam feje alól a párnát és finom fejére csaptam vele.
-  Hé! – dünnyögött. Nevetve suhintottam újabbat. – Ezért kikapsz! – mormogta. Ledöntött az ágyon és kisebbfajta birkózás alakult ki közöttünk. Legalább öt-tíz percet vett igénybe életünkből, majd a végén nevetve dőltünk le egymás mellett. – Egyébként, ki volt az?
-  Julian. Kint ül a konyhában, azt várja, hogy felöltözzünk – magyaráztam.
-  Akkor ideje készülődni – leugrott az ágyról és a fürdőbe ment. Hamarosan én is követtem példáját. Alig negyed óra alatt sikerült tűrhetővé varázsolnunk magunkat. – Azt mondtad, hogy a konyhában vár, nem? – megálltunk az említett helységben, de Herr Harmincegyesnek nyoma sem volt.
-  Én itt hagytam – húztam fel szemöldököm meglepődve. Hova tűnhet egy nem túl nagy lakásban? A hűtőbe csak nem mászott be… Benéztünk a nappaliba, ott se volt. A vendégszoba is üres volt. Tényleg kezdtem aggódni, mire Benni az erkély felé sétált. Kinyitotta az ajtót, majd kinézett. Követtem a példáját és azt hittem, kitör belőlem a nevetés, meglátva Julit. Nadrágszárát majd combtőig felhajtotta, feltette a napszemüvegét, pólóját feltűrte hasán és elnyúlt a székben. A teraszra feküdt ki napozni. Hihetetlen! - Beteg vagy…
-  Otthon is így szoktam – vont vállat. Bene odahúzott magának egy napozóágyat, míg én gyorsan csináltam magunknak egy-egy szendvicset, majd visszamentem a srácokhoz és leültem szerelmem ölébe.

Délelőtt a srácokkal beszélgettünk. Természetesen szóba került az edzőtábor is, ahova hamarosan együtt indulnak el. Nagyon jó barátok, és Benni kicsit úgy érzi, szárnya alá kell vennie Julit. Jó ezt látni tőle, nagyon szívén viseli a srác sorsát is.
Délután aztán úgy döntöttünk, csapunk egy kis mozis délutánt. Áthívtunk Lewist és Ariellát is. A filmben meglepően hamar sikerült kiegyeznie a csapatnak, ám az ebéd annál nagyobb fejtörést okozott.
-  Legyen pizza! – vetette fel az ötletet Juli. – Én például imádom a pizzát. Sőt, szerintem mindenki!
-  Tudjuk, hogy imádod – kuncogott Benni.
-  Ezt, hogy érted? – suttogtam fülébe feltűnés nélkül.
-  Csak várd ki a végét – kacsintott.
-  Legyen valami komolyabb kaja – elmélkedett Ari.
-  Lasagne? – vetettem fel.
-  Úhh, azt imádom – nyalta meg a száját Bene. Ő se számított rá, hogy felvetem, de jól tudtam, hogy édesanyja lasagneja a kedvenc étele, és azt történetesen még én is el tudom készíteni. Ha nem is olyan finom…
-  Pizza – nyögte Julian.
-  A lasagne jól hangzik – mosolygott Lewis is.
-  Van itthon hozzá minden? – kérdezte Ariella. Úgy vettem, hogy ezzel eldőlt a kérdés, de volt valaki, aki másképp gondolta.
-  Nem lasagne, pizza! – csapott Juli az asztalra szenvedő arccal.
-  Én mondtam… - kuncogott mellettem Bene.
-  Mi baja? – nevettem.
-  Pizza mániás a gyerek, de csak ritkán ehet. Így akkor nagyon küzd érte – kuncogott. Nem bírtam ki, kitört belőlem a röhögőgörcs. Lehet, hogy Basti és Lukas mellett nőttem fel, de ez valami egészen más volt. 

2 megjegyzés:

  1. HÁT EZ FÉLELMETESEN JÓ LETT! HALLOD BASTI JULIAN ÉS BENNI *.* Már csak manu hiányzott :$ Őszínte leszek kíváncsi vagyok hogy fogja megtudni Benniéket! :$ ...JULIAN *.*.*.*.*.* IMÁDOM A KISKRAPEKET ...és a Pizzás rész XD beleírtad ...hatalmas XDXDXDXDDXDX Siess a folytatással :)

    VálaszTörlés
  2. XD Juli nagyon aranyos XD XD XD Pizza mániás a srác :D Vajon ki fog győzni ???? A Túl erő vagy a gyerek hiszti ??? XD Várom a folytit :D

    VálaszTörlés